Zenekar és zeneszerző kerestetik
IrodalomEmberdal
Az emberlét
Egy bűnös állapot,
De nem kérek
Én bűnbocsánatot.
Vétkeim hadát
Már nem is számolom,
Párat jóvá tenni,
Tán lesz még alkalom.
Bridge:
Attól tartok a földi shownak,
Az ördög a rendezője,
De ha lelsz bennem valami jót,
Már megszületnem megérte.
Refrén:
Mikor önző énem éppen hátba támad,
Bár egy pillanatra láthatnám a szárnyad.
De hogyha kérném, tudom a Csend felel,
Hát beérem azzal, érzem, hogy létezel.
Ha rosszat tenni vágyok,
Tudom, maga a szégyen,
De az vessen rám követ,
Ki állandóan vétlen.
Mikor téves úton járok,
Ne állj elém kérlek,
Mert van úgy néha napján,
Magamtól is félek.
Bridge:
Attól tartok a földi shownak,
Az ördög a rendezője,
De ha lelsz bennem valami jót,
Már megszületnem megérte.
Refrén:
Mikor önző énem
Éppen hátba támad,
Bár egy pillanatra
Láthatnám a szárnyad.
De tudom,ha kérném,
Mindíg a Csend felel,
Hát beérem azzal,
Érzem, hogy létezel.
Karnyújtásnyira
FIÚ ÉNEKES
Tőled egyre messzebb vitt,
Bús lépteim nyoma,
De megtaláltad bennem azt,
Akit én soha.
Egy nagykabátba élt
Lelkemnek peremén,
Ahol ritka vendég volt,
Bármiféle fény.
Bridge 1:
Most itt állok végre,
Boldogság éhesen,
A kabát a porban,
S lelkem meztelen.
LÁNY ÉNEKES
Mikor a Szó oly fukar,
A Csend csodát mesél,
S egy rég várt dallamot,
Épp felénk sodort a szél.
Te visszaadtad azt nekem,
Amit el sem vettél,
És mindhiába bújtam el,
Mégis felfedeztél.
Bridge 2:
Fényévre voltál,
Mit nem járnék be soha,
De érintve lelkem,
Karnyújtásnyira.
EGYÜTT
Refrén:
Mintha ketté váltam volna,
Az egyik rész a Döbbenet,
S önmagamra lelve,
A szív egyszerre sír és nevet.
Míg életünk csak próza,
Nap, mint nap eltemet,
Hát nem lehet más e strófa,
Mint dalba foglalt vers neked.
Szóló
Bridge 1:
Most itt állok végre,
Boldogságra éhesen,
A kabát lehull a porba,
S lelkem meztelen.
Bridge 2:
Fényévékre voltál,
Mit nem járnék be soha,
De megérintve lelkem,
Karnyújtásnyira.
Refrén:
Mintha ketté váltam volna,
S az egyik rész a Döbbenet,
Önmagamra lelve,
A szív hol sír és hol nevet.
Míg az életünk csak próza,
Nap, mint nap lassan eltemet,
Hát nem lehet más e strófa,
Mint egy dalba foglalt vers neked.
14 dalszöveg
https://blog.poet.hu/nemmm/he-mister
https://blog.poet.hu/nemmm/most-kene
https://blog.poet.hu/nemmm/ennyire-futja
https://blog.poet.hu/nemmm/ember-a-farkasok-kozott
https://blog.poet.hu/nemmm/elso-ver
https://blog.poet.hu/nemmm/ki-fog-rendet-rakni
https://blog.poet.hu/nemmm/akkor-is-ha-vetlen
https://blog.poet.hu/nemmm/mind-a-ketto-ember
https://blog.poet.hu/nemmm/ne-ebreszd-fel-az-alvo-oroszlant
https://blog.poet.hu/nemmm/csak-ennyi
https://blog.poet.hu/nemmm/nem-kerek-elnezest2
https://blog.poet.hu/nemmm/amit-tenni-kell
https://blog.poet.hu/nemmm/az-igazsag-zsoldosa
https://blog.poet.hu/nemmm/legbelul
Európa vére
Csizmád fénye megkopott,
Földed csak egy bús mocsár,
Mondd, mit ér a tegnapod,
Ha a jövőd kártyavár?
Lelked buzgón foltozod,
Mégis átjárja a szél,
Magad meddig áltatod,
Hogy vár még száz esély.
Brideg:
„Én már tisztán látok.”
Egy nap így szólt a vak,
A kártyavárak mindíg
Összeomlanak.
Refrén:
De van még egy esély,
Csak egyetlen egy,
Kezem nyújtom feléd,
Az öklöm helyett.
Nem fröccsen ki vér,
Amíg hitem a fegyverem,
Döntened kell testvér,
Velem leszel,vagy ellenem.
Tűrsz, csak egyre tűrsz...
Magadat meddig áltatod?
Ha csak a csodára vársz,
Sorsodat nem te írhatod.
Fent megírják helyetted,
De nem égiek,
Sorsüldözött néma báb,
Én sosem leszek.
Bridge:
Nem vagyok látnok,
Mégis igaz szavak,
A kártyavárak mindíg
Összeomlanak.
Refrén:
De van még egy esély,
Csak egyetlen egy,
Kezem nyújtom feléd,
Az öklöm helyett.
Nem fröccsen ki vér,
Amíg hitem a fegyverem,
Döntened kell testvér,
Velem leszel,vagy ellenem.
Most kéne
Most kéne lángra kapni,
Emberként nyomot hagyni,
A parázs már mit sem ér,
Szertefújja kósza szél.
Most kéne felemelni,
Miről azt hitted túl nehéz,
Most fog majd kiderülni,
Emberként mennyit érsz.
Bridge:
Egy vonaton ülve,
Vajon mért nem haladunk?
Tudjuk jól a választ...
Vakvágányon áll vonatunk.
Refrén:
Ez a vonat
Nem szokványos fajta,
Mivel csakis
A közös akarat hajtja,
Nem mehet
Sem jobbra, sem balra,
Mert csakis
Közös akarat hajtja.
Most kéne összefogni,
S nem egymást szapulni,
Mielőtt még késő lesz már,
A Béke lehajtott fejjel jár.
Most kéne megtalálni,
Ami el sem veszett még,
Mért kéne csodára várni,
Adj magadnak új esélyt.
Bridge:
Egy vonaton ülve,
Vajon mért nem haladunk?
Tudjuk jól a választ...
Vakvágányon áll vonatunk.
Refrén:
Ez a vonat
Nem szokványos fajta,
Mivel csakis
A közös akarat hajtja,
Nem mehet
Sem jobbra, sem balra,
Mert csakis
Közös akarat hajtja.
Hogyha már megszeretni,
Úgy érzed nem lehet,
Most kéne megkövezni,
Mit úgy hívnak gyűlölet.