A világ képébe kiáltom

Mikor a békemenet

Egy helyben áll,

Felénk suhan a Csend,

S épp szíven talál.

Nem leszünk mi soha

Büszke Főnix madár,

Hát üvöltsd világgá,

Üvöltsd,hogyha fáj.

Bridge:

Isten óvja ezt a földi fajt,

Én csak írtam szívből ezt a dal.

Refrén:

A világ képébe kiáltom,

Az élet úgy jó,ha imádom,

S ha osztod ezt a véleményt,

Ne írjuk tovább a rémregényt,

Ami nem más, mint az életünk,

S bár angyallá nem leszünk,

Írjuk át a folytatást,

Kőbe vésett változást.

Beteg múltra semmi mást,

Szívből jövő gyógyhatást.

Hidd el, hogy csak ennyi kell,

S a néma is majd dalra kel.

A bűntelen csak jót akart,

Némán mégis a pokolba tart,

Ha nem érzi át mit ér a szó,

Az aljas lesz így a mérvadó.

 

Bridge:

Isten óvja ezt a földi fajt,

Én csak írtam szívből ezt a dal.

Refrén:

A világ képébe kiáltom,

Az élet úgy jó,ha imádom,

S ha osztod ezt a véleményt,

Ne írjuk tovább a rémregényt.

Ami nem más, mint az életünk,

S bár angyallá nem leszünk,

Írjuk át a folytatást,

Kőbe vésett változást.

Beteg múltra semmi mást,

Szívből jövő gyógyhatást.

Hidd el, hogy csak ennyi kell,

S a néma is majd dalra kel.