Dalszövegeim

Irodalom
Denn•  2020. április 27. 17:36

A benső béke és a boksz

  Mikor úgy érzed padlón vagy,

És az Élet mindjárt rád számol,

Az esély arra nem túl nagy,

Hogy a bíró téged megcáfol.


Felállsz végül támolyogva,

S döbbenettel látod,

Aki az előbb vágott orrba,

Maga a hasonmásod!


Bridge:

A bölcs ember

Nem lesz sosem ostoba,

A benső béke,

A külső csaták záloga.


Refrén:

Ha az ököl nem tököl,

Lendül nyomban, hogyha kell,

S a szívem tündököl,

Mert nem engem mosnak fel.


Önmagammal

Gyakran nézve szembe,

Jobb horgaim

Másoknak viszem be.


Tükörképem, jó barátom,

S ritkán néz úgy vissza,

Mintha az egész világot,

Kihívná egy boxra.


Ha összeveszünk néha,

Kibékülünk gyorsan,

Ennyi csak a titka,

Hogy nem végzem a porban.


Bridge:

A bölcs ember

Már sosem lesz ostoba,

A benső béke,

A külső csaták záloga.


Refrén:

Ha az ököl nem tököl,

Lendül nyomban, hogyha kell,

S a szívem tündököl,

Mert nem engem mosnak fel.

Én látom mindig

A közeljövőt...

Nem dobom be

A törölközőt.

Denn•  2020. április 21. 17:07

Új hajnal virrad

Kezdetben döbbenten néztük a tévén,

Remélve, hogy csak álmodunk,

S mikor mi álltunk a szakadék szélén,

Nem tudhattuk, lesz e holnapunk.


Ám végül aztán kaptunk új esélyt,

Talán meg se érdemeltük,

A szívünk, amikor szeretni félt,

Békére sohasem leltünk.


Bridge:

Még mindig itt vagyunk,

Hát ne szúrjuk el,

Most egy szót se szólj,

A jövőd majd felel.


Refrén:

A legsűrűbb éjszakában,

Mikor egyre tombol a szél,

Csakis akkor tudhatjuk meg,

Hogy a hajnal mennyit ér.

Mennyit ér a szélcsend,

Aztán mennyit ér a béke,

Megleljük a választ,

Egymás szemébe nézve.


Új hajnal virrad,

S itt élünk mi még,

Tesszük a dolgunkat,

Éppen úgy,mint rég.


Mégis valami más lett,

Mikor új útra léptünk,

Ez egy igazabb élet...

Ugye ezt súgja szívünk.


Bridge:

Még mindig itt vagyunk,

Hát ne szúrjuk el,

Most egy szót se szólj,

A jövőd majd felel.


Refrén:

A legsűrűbb éjszakában,

Mikor egyre tombol a szél,

Csakis akkor tudhatjuk meg,

Hogy a hajnal mennyit ér.

Mennyit ér a szélcsend,

Aztán mennyit ér a béke,

Megleljük a választ,

Egymás szemébe nézve.


Denn•  2020. április 18. 15:34

Hiba a gépezetben

Robotolhatsz reggeltől estig,

Tapodtat sem jutsz előbbre,

Ha gyártottak belőled egy senkit,

Ki él, de nincsen már jövője.


Azt hiszed ember vagy még,

Pedig csak hús-vér szerkezet,

A lelkedet zárolták rég,

S lazítani egy percet sem lehet.


Bridge:

Megannyi apró fogaskerék,

Teszik a dolguk szépen csendben,

Nekem még mindig kék az ég....

Hiba vagyok a gépezetben!


Refrén:

Amit irántad érzek,

Soha meg nem fakul,

Mikor szívedhez érek...

Mozdulatlanul.

Ugye van még miért élnünk?

S, ha mosolyod rá a válaszod,

Hidd el, nincs mitől félnünk,

A mában hadd legyek holnapod.


Üzenem a vezérlőteremnek,

Nem leszek javítható.

Engem soha szét nem szedtek,

Így vagyok én éppen a jó.


Kiben az embert féken tartja,

A deformált szürke élet,

Vaklélekkel nem láthatja,

A szívből fakadó szépet.


Bridge:

Megannyi apró fogaskerék,

Teszik a dolguk szépen csendben,

Nekem még mindig kék az ég....

Hiba vagyok a gépezetben!


Refrén:

Ugye amit mi érzünk,

Soha meg nem fakul,

Mikor szívedhez érek...

Mozdulatlanul.

Ugye van még miért élnünk?

S, ha mosolyod rá a válaszod,

Hidd el, nincs mitől félnünk,

Már a mában hadd legyek holnapod.

Denn•  2020. április 16. 17:43

Ha nem gumikacsa

   Ha megtehetnéd,

De elhalasztod százszor,

Ha ott van veled,

mégis annyira távol,


Ha átölelted,

De elragadta az Élet,

Akkor tudod meg,

Azt, hogy mennyit érhet.


Bridge:

Előbb-utóbb megreccsen a jég,

Hogyha sétálsz egyre rajta,

Késő lesz már külső segítség,

Mert magad rántod így a bajba.


Refrén:

Ha Jövőd nem egy gumikacsa,

Amivel a kádban csendben játszol,

Akkor sem adod fel soha,

Ha a jégtábláktól alig látszol.


Lélekdermesztő a víz,

És ne is számíts jobbra,

Nem lenne túl nagy a baj,

Ha a part közel volna.


Úsznod kéne napokon át,

Hisz még csak nem is látod,

De a lét a mélybe ránt,

Ha az Élet nem barátod.


Bridge:

Előbb-utóbb megreccsen a jég,

Hogyha sétálsz egyre rajta,

Késő lesz már külső segítség,

Mert magad rántod így a bajba.


Refrén:

Ha Jövőd nem egy gumikacsa,

Amivel a kádban csendben játszol,

Akkor sem adod fel soha,

Ha a jégtábláktól alig látszol.

Denn•  2020. április 9. 16:49

Mégis itt vagyok

Mesélhetnék csak jót, szépet,

De nem hazudhatok,

Párszor földre vitt az Élet,

Mégis itt vagyok.


Naponta ringbe szállok,

Ez egy ilyen show,

Nyílt lapokkal játszok,

S ökölcsapás a szó.


Bridge:

Van kinek csak lélekkolonc a tisztesség,

Le is mondott ő már róla réges-rég.


Refrén:

Hazug szóval legyűrnének,

De tudják meg,hogy mennyit érek,

Az Igazság az erőm magva,

A legnagyobb pofont adja.

Meg is kapod nem kell kérned,

Földön fekve nincs esélyed.

Az Igazság az erőm magva,

Isten mindíg jóvá hagyja.


Áltathatnám magam egyre,

Mint egy balga lélek,

Aljasokkal szembe menve,

Simán célhoz érek.


Sok menet van még hátra,

S padlót fogok néha,

De felállok mindig újra,

Sosem leszek préda.


Bridge:

Van kinek csak lélekkolonc a tisztesség,

Le is mondott ő már róla réges-rég.


Refrén:

Hazug szóval legyűrnének,

De tudják meg,hogy mennyit érek,

Az Igazság az erőm magva,

A legnagyobb pofont adja.

Meg is kapod nem kell kérned,

Földön fekve nincs esélyed.

Az Igazság az erőm magva,

Isten mindíg jóvá hagyja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom