Zenekar és zeneszerző kerestetik

Ha mosolyod ébreszt,

Szebbre nem vágyhatok,

Ha jégkocka lennék,

Menten kiolvadok.

Mért volnák ember,

Ha nem érinthetlek,

Ha mosolyod tenger,

Kopoltyút növesztek.

Ha mosolyod angyal,

Egy dolgom lenne,

Ácsolok lépcsőt,

Egész a mennybe.

Bridge:

Mosolyod nélkül,

Csak úgy vagyok,

Napjaim üres,

Gyűrött lapok,

Életem könyve

Vékony füzet,

Bár lelnék rólad

Egy lábjegyzetet.

Refrén:

Kapzsi szívem telhetetlen,

Azt dobogja még, még, még,

Mert egy érzés súgja bennem,

Mosolyodból sohasem elég.

Mosolyod nélkül,

Hogy lehetne élnem?

Mosolyod éltet,

Épp úgy,mint a szívem,

Ha mosolyod álom,

Csodát teszek,

Valóra váltva

Mágus leszek.

Ha mosolyod szellő,

Simítsa arcom,

De hogyha vándor,

Vendégül látom,

De nem csak egy napra,

Hanem mindörökre,

Ám ha csak lepke,

Szívemen megpihenne.

Bridge:

Mosolyod nélkül,

Csak úgy vagyok,

Napjaim üres,

Gyűrött lapok,

Életem könyve

Vékony füzet,

Bár lelnék rólad

Egy lábjegyzetet.

Refrén:

Kapzsi szívem telhetetlen,

Azt dobogja még, még, még,

Mert egy érzés súgja bennem,

Mosolyodból sohasem elég.

Míg mosolyod páncél,

Minek a fegyver?

Szembe szállok a

Közöny Hadsereggel.

Tudom voltak súlyos évek,

Otthonodtól messze űztek,

Megégetted magad párszor,

Lelked mélyén mégis fázol.

Kezdetben még tiszta voltál,

De hamar ezért meglakoltál,

Hazug világ átvert egyre,

Hol van, aki megszeretne?

Meglátná valódi arcod,

Nem azt,amit rád tukmáltak,

De megfeszül a benső láncod,

S felépült a Magány várad.

Refrén:

A földön ülve az eget nézed,

De Ő sosem válaszol,

Láncaid neked kell eltépned,

Az élet gyakran erről szól.

Az igazán fontos dolgok,

Mélyen bent dőlnek el,

Amikor megtagadnád,

Akkor engedd közel.

Voltak hamis barátok,

Akik csaltak vékony jégre ,

Aztán egy emberfarkas

Mélyen szemedbe nézve,

Csábított fűvel-fával,

Állj be közéjük végre,

A falkavezér aljas terve,

Legyél a múlt rákfenéje.

De megsúgta egy érzés,

Azt, hogy merre tarts,

Számomra nem volt kérdés,

Megírjam-e ezt a dalt.

Refrén:

A földön ülve az eget nézed,

De Ő sosem válaszol,

Láncaid neked kell eltépned,

Az élet gyakran erről szól.

Az igazán fontos dolgok,

Lelkedben dőlnek el,

Amikor megtagadnád,

Akkor engedd közel.

Leszek az ösztönöd,

Lobbanó vágyad,

Ami túlcsordul,

Annyira árad.

Leszek szívedben

A véred lüktetése,

Hogy ne mondd soha,

Eljön majd a vége.

Bridge:

De tudnod kell, angyal

Én sohasem leszek,

Szeress,vagy gyűlölj,

Amikor vétkezek.

Refrén:

Az irígy világ forrongó katlan,

Megannyi szeretetéhes ragadozó,

De van ami szétszakíthatatlan,

Mint mikor egyé válik két folyó.

Te vagy az egyik, én a másik,

S ez mindörökre szól,

Mert én nem változok már,

És te sem változol.

Legyél a csend,

Ha megőrjít a zűrzavar,

Legyél a támasz,

Mikor omlani kezd a fal,

S ne taszíts el kérlek,

Ha az éjben elveszek,

A keresztem legyél,

Amin megfeszülhetek.

Bridge:

Tudnod kell, angyal

Én sohasem leszek,

Szeress,vagy gyűlölj,

Amikor vétkezek.

Refrén:

Az irígy világ forrongó katlan,

Megannyi szeretetéhes ragadozó,

De van ami szétszakíthatatlan,

Mint mikor egyé válik két folyó.

Te vagy az egyik, én a másik,

S ez mindörökre szól,

Mert én nem változok már,

És te sem változol.

Egy cseppet félresiklott

Ez az Élet nevű show,

S ha a hírek lelked falják,

Mint megannyi ragadozó,

Valamit tenni kéne,

Mielőtt jól laknának,

Mi van,ha rád nézek,

És már nem téged látlak?

Bridge:

Van, ami hajszol,

Széllel szemben űzve,

De meglapulva,

Hogyan jutsz előbbre?

Refrén:

Mielőtt a világ,

Szerteszéjjel tépne,

A valódi arcod,

Hadd lássuk meg végre.

Ne legyél más,

Csak tiszta szívből ember,

Isten által alkotott,

Háborúgyilkos fegyver.

A néma csak egy préda,

Örök behódoló,

A gondolattól nem lesz

Életre kelt a szó.

Mondjad hát ki végre,

Különben fojtogat,

Van,ami hiába épül,

Ha mindig rád szakad.

Bridge:

Van, ami hajszol,

Széllel szemben űzve,

De meglapulva,

Hogyan jutsz előbbre?

Refrén:

Mielőtt a világ,

Szerteszéjjel tépne,

A valódi arcod,

Hadd lássuk meg végre.

Ne legyél más,

Csak tiszta szívből ember,

Isten által alkotott,

Háborúgyilkos fegyver.

Lehetnék az ajtó,

Ami a Gyűlölet útját állja,

Az utolsó fegyver,

Mely ellesz mélyre ásva,

Egy szakadt zászló,

De szabadon lobog végre,

Ó bár csak lehetnék,

Jézus egyetlen csepp vére.

Bridge:

De ember vagyok,

Egy átutazó,

Csak így lesz enyém,

Ez a földi show.

Refrén:

Nem ácsolok lélekbitót éppen,

Hol majd évekig lóg megannyi vétlen,

S önzésből kovácsolt aljas terv helyett,

Úgy szeretnék élni,ahogy elrendeltetett.

Lehetnék gyertyaláng,

Ha a világban kialszik a fény,

Csak egy rozsdás bilincs,

A legsötétebb lelkű kezén,

A legelső lépés,

Mikor útjára kel a Tétlen,

Vagy néhány szó,

Örökre az Igazság nevében.

Bridge:

De ember vagyok,

És addig így a jó,

Amíg azt teszem,

Ami embernek való.

Refrén:

Nem ácsolok lélekbitót éppen,

Hol évekig lóg megannyi vétlen,

S önzésből kovácsolt aljas terv helyett,

Úgy szeretnék élni,ahogy elrendeltetett.