Zenekar és zeneszerző kerestetik

   Kezdettől kerested

A jót és a szépet,

Mégis gyomorszájon

Vágott az Élet,

Hétrétgörnyedve

Levegőt is alig kaptál,

Semmit sem értettél,

Hisz még pofont sem adtál.

Refrén:

Ha majd elsőnek kiserken a véred,

Rádöbbensz, a jó embert is bántja az Élet.

Visszaütsz, vagy tűrsz egyre csendben?

Ugye érzed, itt valami nincsen rendben.

Felemelve két kezed,

Próbálsz védekezni,

De a ringben győztes,

Ettől nem lesz senki.

Betalál egy ballhorog,

S padlót fogsz nyomban,

A láng úgy mit sem ér,

Ha fel, sosem lobban.

Refrén:

Mikor elsőnek kiserken a véred,

Rádöbbensz, a jó embert is bántja az Élet.

Visszaütsz, vagy tűrsz egyre csendben?

Ugye érzed, a lényeg eldől már a fejben.

 

Számolni kezd a bíró,

S rajtad a világ szeme,

Hogyha jó ember veszít,

Megtörik milliók hite.

Érzed a véred ízét,

A fájdalom szinte éget,

És rádöbbensz végre,

Ez így nem érhet véget.

Felállsz lassan a földről,

S az Élet szemébe nézel,

Ahogy a szíved dobban,

Mennydörgéssel ér fel.

Tedd,amit meg kell tenned,

S nincs többé félelem,

Ha ütésre lendül öklöd,

Indul a küzdelem.

Refrén:

Ha majd elsőnek kiserken a véred,

Rádöbbensz, a jó embert is bántja az Élet.

Visszaütsz, vagy tűrsz egyre csendben?

Ugye érzed, a lényeg eldől már a fejben.

AMÍG MÉG

https://blog.poet.hu/daldal/sosem-verne-at

https://blog.poet.hu/daldal/statisztak-es-rendezok

ALFA

https://blog.poet.hu/nemmm/harom-a-magyar-igazsag

https://blog.poet.hu/nemmm/most-kene

Ez a világ nem kegyelmez,

Felfalná a lelked,

S behódolsz,ha nem lesz hamar,

Egy túlélő terved.

Az Ámítók rád rontanak,

Mint egy ordasfalka,

S szükséged van ilyenkor,

Egy védelmező hangra.

 

Refrén:

Ez csak egy dal,

Mely nem ígér csodát,

De elkísér,

Száz világon át,

Épp úgy veled tart,

Mint egy jó barát,

Mert ez a dal...

Sosem verne át.

Érezd,hogy mennyit érnek,

A tettek és szavak,

Ha az ámítók körbevesznek,

És nem tágítanak,

Pásztáznak minden téren,

Éjjel-nappal, szüntelen,

Megmondják, mi jó neked,

És sohasem csendesen.

Refrén:

Ez csak egy dal,

Mely nem ígér csodát,

De elkísér,

Száz világon át,

Épp úgy veled tart,

Mint egy jó barát,

Mert ez a dal...

Sosem verne át.

 

A penge élén

Ne legyünk izgága,

Vagy holnaptól,

Nem lesz több játszma.

Csakis megfontoltan

Lépegethetünk,

De konok homályban,

Békét, hogy lelünk?

Bridge:

Mi írjuk a történelmet...

Ez aztán már „oly csodás”!

A birkaember sosem béget,

Ha működik az agymosás.

Refrén:

Van, aki farkas, van, aki birka,

Van, aki ember.

„A neved Hallgass.” - Sírodra írva - ,

S virít a fegyver.

Hitem a coltom, s csőre töltöm,

Nekem csak ez kell,

Van, aki farkas, van, aki birka,

De van, aki ember.

Kik üldögélnek

Szépen sorban,

Az Élet nevű

Bús akolban,

Akkor lesznek

Jó nagy gondban,

Amikor a

Bomba robban.

Bridge 2:

Mi írjuk a történelmet...

Ez aztán „csodás”!

Dörzsöli már tenyerét

A „Jó Öreg Kaszás”.

Refrén:

Van,aki farkas, van, aki birka,

Van, aki ember.

„A neved Hallgass.” - Sírodra írva,

S virít a fegyver.

Hitem a coltom, s csőre töltöm,

Nekem csak ez kell,

Van, aki farkas, van, aki birka,

De van, aki ember.

Mért lennel csak

Egy a százból,

Mit ér a tűz,

Ha sosem lángol?

Tudom ez egy

Durva játszma,

De meddig érsz

Csodára várva?

Refrén:

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.

A tétlenséged

Lélekbéklyó,

De messzire van

Még a zárszó.

Lesz itt majd

Dolgod bőven,

Bár sosem lehetsz

Angyal a fényben.

Van,ki parancs

Szóra táncol,

A parázs úgy él,

Hogyha lángol.

A csend,ha kolonc,

Felemészthet,

Élsz, de mégis

Régen véged.

Refrén

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.

Ne csak mond,

Mi szíved nyomja,

Kiáltsd úgy,

Hogy dőljön romba,

Az aljasoknak

Sötét vára

Lehet miénk

Még a játszma.

Refrén

Ellehetsz szépen, csendesen...

A vadló szabad, mert féktelen.

S miért kéne jobb esély,

Ha a lelked mélyén él.

Van,ki lépni egyet is fél,

De szabad vadló a lelkében él.

Miért kéne még jobb esély?

Száguldhat úgy, akár a szél.