Dalszövegeim

Kultúra
Denn•  2020. szeptember 24. 16:54

Ha Isten homlokát ráncolja

Valami, attól tartok,

Nagyon nincsen rendben,

Aki a jó barátom,

Mért oson mögém csendben?


Álarcban járt eddig,

Önző érdek bábja,

Nem áltatok senkit,

Ez egy durva játszma.


Bridge:

Aljas indokból elkövetve.”

Ez áll a lélekfalon.

Önmagunkkal szembe menve,

Veszítünk, már most tudom.


Refrén:

Ne mutogass másokra,

Mikor te is tévúton jársz.

Ha Isten homlokát ráncolja,

Mégis mi a csodára vársz?


Amíg van, ki préda,

Mert van, aki ragadozó fajta,

A szebb világ csak tréfa,

De nem nevetek rajta.


Persze sírni sem fogok,

Attól nem változik semmi,

Inkább eljátszom ezt a dalt,

Most ennyit tudok tenni.


Bridge:

Emberségből elkövetve.”

Ez áll a lélekfalon.

Önmagaddal nézve szembe,

Már nem élhetsz vakon.


Refrén:

A földi élet nem táncpróba,

Amit szépen csendben járunk,

Ha Isten homlokát ráncolja,

Mégis mi a csodára várunk?

Denn•  2020. szeptember 16. 15:13

A mező, a napfény és a szél

Mit remélsz, ha  épp csak élsz,

Magányból épült váradban lépve?

Érintés, akár az izzó kés,

Áthatol lelkeden szívedhez érve.


Átjár, de nincs fájdalom,

Így lesz, már most jól tudom.

S ha mindezt nem álmodom,

Ott várlak a domboldalon..


Refrén:

Mikor először két kéz egymáshoz ér,

Végre érzi a szív, azt, hogy mért él.

Pezsdülő véred mindent elmesél,

Te vagy a mező, a napfény és a szél.


Mint szellőlány,ki nem béklyózható,

A mezőn táncolsz a földet sem érve.

Ha miénk a csend, nem kell a szó,

Van,mi elkezdődik és sosem lesz vége.


Sorsomat, most már vállalom,

Váradat földig lerombolom,

Már tudom, nem csak álmodom,

Napfényre várok a domboldalon.


Refrén:

Mikor először két kéz egymáshoz ér,

Végre érzi a szív, azt, hogy mért él.

Pezsdülő véred mindent elmesél,

Te vagy a mező, a napfény és a szél.

Denn•  2020. szeptember 15. 14:34

KÉT SZÓ

Voltak és lesznek még

Vesztes napok,

A jövő bármit hoz,

Én nem változok.


Megteszem mindig,

Mit helyesnek érzek,

S döntsön majd Isten,

Hogy mennyit érek.


Bridge:

Akár egy hosszú

Költeményt írhattam volna,

De inkább mindent,

Két szóban elmondok róla.


Refrén:

Zászlók... Lobogjatok.

Két szó...Magyar vagyok.

Így jó... Itt élek,s halok.

Két szó...Magyar vagyok.


Álmokban élni,

Gyengéknek jussa,

Megtör, vagy éltet,

Tetteink súlya.


Kezemet nyújtom,

Egyek vagyunk,

Jöhet még bármi,

Nem alkuszunk.


Bridge:

Akár egy hosszú

Költeményt írhattam volna,

De inkább mindent,

Két szóban elmondok róla.


Refrén:

Zászlók... Lobogjatok.

Két szó...Magyar vagyok.

Így jó... Itt élek,s halok.

Két szó...Magyar vagyok.


Denn•  2020. szeptember 11. 17:28

Amíg ember vagyok

Te vagy

Minden pillanat,

Ami átölel,

S ami szétszakad,


Ami felrepít,

Ami földre súlyt,

Te vagy a cél,

S a válaszút.


Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.


Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Mert nem farkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy ember vagyok.


Te vagy a rend,

S aztán a zűrzavar,

Te vagy a szó,

Ami vihart kavar.


Te vagy a kérdés,

Bérházak falán,

Te vagy a válasz,

A híd túloldalán.


Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.


Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Nem emberfarkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy én ember vagyok.

Denn•  2020. június 4. 18:51

Lehetnél

   Lehetnél titkos völgy rejtekén,

Megbúvó néma víztükör,

Lehetnél száguldó vad folyó.

Mely minden gátat elsöpör.


Lehetnél büszke sas madár,

Fenn az égen szárnyaló,

Vagy az Élet tengerén,

Csak egy foltozott hajó.


Bridge:

Bár majd a vándor

Látszólag haza ér,

De ami elkezdődik,

Véget sosem ér.


Refrén:

Ez egy körforgás,

Mely mindörökké tart,

S csak cseppnyi része,

Hogy megírtam ezt a dalt.

Nem ér véget sohasem,

S még az is lehet,

Egy nap megérintheti,

Majd a lelkedet.


Lehetek szélvihar,

Mely száguld szüntelen,

Vagy csak egy szál gitár,

S szól majd a dal neked.


Titkos tó rejtekén,

Egy ember játssza el,

Mindíg lesz új esély,

Míg az Élet átölel.


Bridge:

Bár majd a vándor

Látszólag haza ér,

De ami elkezdődik,

Véget sosem ér.


Refrén:

Ez egy körforgás,

Mely mindörökké tart,

S csak cseppnyi része,

Hogy megírtam ezt a dalt.

Nem ér véget sohasem,

S még az is lehet,

Egy nap megérintheti,

Majd a lelkedet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom