Zenekar és zeneszerző kerestetik
KultúraMegfoltozható
Amikor azt érzem,
Az Élet nem barát,
Az álmom eldobnám,
Mint egy rongybabát...
Szakadt rongybabát.
De nincs ez kőbe vésve,
Minden változó,
Varázsfonallal még,
Megfoltozható...
Megfoltozható.
Bridge:
Tétován mozdult,
Én döbbenten álltam,
De szíven súgta, „Ezt a percet,
Már oly régen vártam”.
Refrén:
Végre életre kelt egy álom,
Alig hittem el,
S a szemedben már látom,
Egy érzés átölel.
Érzem páratlan e páros,
Más már nem is kell,
S lehetsz akárhol,
Mégis itt vagy már...
Hozzám oly közel.
Szívem megfoltozta
A szakadt rongybabát,
Ennyi itt és most a lényeg,
S az Élet jó barát,
Újra jó barát.
Bridge:
Tétován mozdult,
Én döbbenten álltam,
De szíven súgta, „Ezt a percet,
Már oly rég vártam”.
Refrén:
Végre életre kelt egy álom,
Alig hittem el,
S a szemedben már látom,
Egy érzés átölel.
Érzem páratlan e páros,
Más már nem is kell,
S lehetsz akárhol,
Mégis itt vagy már...
Hozzám oly közel.
5 dalszöveg
VAD FOLYÓ
Mondd, mégis
Merre tart a láb,
Ha szabadság,
Egy hülye délibáb?
Amikor a szív,
Már egyre élni fél,
Elhaló folyóvá,
Így lesz majd a vér.
Bridge:
Ami csúf, mért hazudjuk szépnek?
S csak telnek a napok,a hetek és az évek.
Refrén:
Ha jól fésült dalra vágysz,
Kapcsolj ki gyorsan,
Te döntöd el mit csinálsz,
Bólogatsz, hogy jól van,
Vagy kimondod,s nem fojtogat
Többé már a szó,
És érzed a vér szívedben,
Így lesz vad folyó.
Meddig tart még ez a
Közös népi tánc?
Amíg feszül rajtunk
Vagy ezer évnyi lánc.
Nem béklyózza lábunk,
Csak lelkünket a súlya,
Körbe-körbe járunk,
S a helyzet ettől durva.
Bridge:
Ami csúf, mért hazudjuk szépnek?
S csak telnek a napok,a hetek és az évek.
Refrén:
Ha jól fésült dalra vágysz,
Kapcsolj ki gyorsan,
Te döntöd el mit csinálsz,
Bólogatsz, hogy jól van,
Vagy kimondod,s nem fojtogat
Többé már a szó,
És érzed a vér szívedben,
Így lesz vad folyó.
ENNYIRE FUTJA?
Ma is mocskos az utca,
Bár a lelkem sem hófehér,
A járdán ülő koldus,
Úgy tűnik már épp csak él.
Amott a drogárus cucca,
Vagy félmilliót megér,
Tőlünk csak ennyire futja?
Így lesz az Életből fekély.
Bridge:
Tudom,úgy mint a buborék a sörben,
Vannak köztünk jó emberek bőven,
De merre tartunk, ha csak nézzük szótlan,
Hogy a koldus ott végzi a porban?
Refrén:
Az emberiség szégyene,
Ha éhen hal egy ember,
S a gazdag meg csak hízik,
És készül a sok fegyver.
Mit ér a tisztesség,
Ha legyintesz most erre?
Szerintem nem ez volt
Istennek a terve.
Volt ott egy hotdog árus,
S bár nem kínzott az éhség,
Szívem azt kántálta,
A semmittevés vétség.
Négy adagot vettem,
Hármat másnak persze,
Mr Öltöny is ott járt...
A koldust levegőnek nézte.
Bridge:
Tudom,úgy mint a buborék a sörben,
Vannak köztünk jó emberek bőven,
De merre tartunk, ha csak nézzük szótlan,
Hogy a koldus ott végzi a porban?
Refrén:
Az emberiség szégyene,
Ha éhen hal egy ember,
S a gazdag meg csak hízik,
És készül a sok fegyver.
Mit ér a tisztesség,
Ha legyintesz most erre?
Szerintem nem ez volt
Istennek a terve.
Utolsó ölelés
Mikor úgy érzem, hogy zuhanok,
Mint kődarab a mélybe,
Falat kenyérként kell a változás,
Mielőtt véget érne.
Kapaszkodok foggal-körömmel,
A Minden pillanatba,
De a közöny már tanyát vert,
A szürke hétköznapokra,
Hetek óta nógat a józan ész,
Hogy mit is kéne tenni,
Még egy utolsó ölelés,
És kész, vége, ennyi.
Refrén:
Ne áltassuk egymást
Kibúvót keresve,
Ez itt most nem más,
Mint az Élet célkeresztje,
Eltalált már párszor,
De túléltük mindketten,
Ne kérlelj, ne ígérj,
Csak menj el szép csendben.
Mikor előre hiába haladok,
Mert mégis mintha állnék,
Érzem két részre szakadok,
Mint a tett és a szándék.
Már tudom mit kell tennem,
A megszokás hiába ámít,
S szabaddá épp akkor lettem,
Mikor a perc mindent átírt.
Egyetlen tollvonással vége,
Szinte hallom,ahogy kattan a zár,
A szívbörtönből újra a fénybe,
S átölel „Az erre vágytam már.”
Refrén 2:
Az első lépések fájnak,
Mintha parázson járnánk,
De hidd el,ha nem tennénk,
Együtt fuldokolnánk.
Te jobbra, én balra,
S tudjuk rég, ez miért jó,
Újabbak kinyílnak,
Ha bezárult egy ajtó.
Mikor az élet
Mikor az Élet ázva-fázva
Kietlen úton lépked,
Csendből szőtt nagykabátba
Beöltözik a szíved.
Kapaszkodnál a Reménybe,
De szertefoszlott régen,
S a Magány,mint egy ragadozó,
Nem tartható féken.
Bridge:
Egy percre állj meg,
Épp úgy, mintha élő tölgyfa lennél,
A szellő felébred,
S a fák susogják, azt,hogy merre menjél.
Refrén:
Lelkünkben járva,
Van, hogy eltévedünk,
S a boldogsághoz
Nincsen ingyen jegyünk.,
Lelkünkben járva
Csodára lelhetünk,
Hisz mi más volna,
Az, hogy szerethetünk.
Mikor az Élet épp úgy kísér,
Mint egy rég,jó barát,
Láss csodát, a földre hull,
Szívedről a nagykabát.
Egy érzés súgja merre menjél,
Mégis tisztán hallható,
S lélekdzsungeledbe érve,
Nem ront rád a ragadozó.
Bridge 2:
Nem voltam én sosem látnok,
De mielőtt eltünnél,
Te rám találsz, s én rád találok,
És mi kéne több ennél.
Refrén:
Lelkünkben járva,
Van, hogy eltévedünk,
S a boldogsághoz
Nincsen ingyen jegyünk.,
Lelkünkben járva
Csodára lelhetünk,
Hisz mi más volna,
Az, hogy szerethetünk.
Európa vére
Csizmád fénye megkopott,
Földed csak egy bús mocsár,
Mondd, mit ér a tegnapod,
Ha a jövőd kártyavár?
Lelked buzgón foltozod,
Mégis átjárja a szél,
Magad meddig áltatod,
Hogy vár még száz esély.
Brideg:
„Én már tisztán látok.”
Egy nap így szólt a vak,
A kártyavárak mindíg
Összeomlanak.
Refrén:
De van még egy esély,
Csak egyetlen egy,
Kezem nyújtom feléd,
Az öklöm helyett.
Nem fröccsen ki vér,
Amíg hitem a fegyverem,
Döntened kell testvér,
Velem leszel,vagy ellenem.
Tűrsz, csak egyre tűrsz...
Magadat meddig áltatod?
Ha csak a csodára vársz,
Sorsodat nem te írhatod.
Fent megírják helyetted,
De nem égiek,
Sorsüldözött néma báb,
Én sosem leszek.
Bridge:
Nem vagyok látnok,
Mégis igaz szavak,
A kártyavárak mindíg
Összeomlanak.
Refrén:
De van még egy esély,
Csak egyetlen egy,
Kezem nyújtom feléd,
Az öklöm helyett.
Nem fröccsen ki vér,
Amíg hitem a fegyverem,
Döntened kell testvér,
Velem leszel,vagy ellenem.