Harsányi blogja

Magam vagyok magam,

"A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb és „tényszerűbb”. Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint a pohár víznek a pohár. A valóság csodálatosan rugalmas! A lélek a valóság, s a világ – az elnehezült látszat. Add Istenem, hogy minél inkább a valóságban éljek. Akkor még a halál sem üthet sebet rajtam.  El kell veszítenünk a világot? Ó nem! Csupán a látszatát kell elveszítenünk, hogy szívünkre szoríthassuk lényegét. Istenem, ugye mindenkit szeretsz legalább annyira, mint engem! Legyen minden lény boldog, legalább annyira, mint én.”

(Pilinszky János 1961; Ms 5937/4)

Az éjszaka elemésztett, de hajnal

gyönge gyomra kiköpött magából.

Fél aléltan kezdve a nappalt,

billegek két felhő között egy cérnaszálon.

Olykor rám hajol a veszett gyötrelem,

rezzenéstelen arcomba csaholva.

Mikor látja fölöttem nincs ereje,

nyüszítve kotródik vissza az ólba.

Sok sebet ejtettem, néha megsebeztek.

Bordáim között bujdosott az este.

A szerelem csókolta szívemre a hitet,

s míg volt erőm, addig magammal vittem.

Most gyűrött gondolataimat simítom

a percekbe, míg apró angyalok nevetnek,

Ha minden igaz már meg is tették. Mármint azt, hogy Arankát kivették a rendszerből. Kinek, vagy minek a rendszeréből, azt nem mondták meg. Szegény nem is tudja. Csak ül a buszon, bamba képpel bámul ki a jégvirágos ablakon. Lehet, azon gondolkodik mit főzzön Karácsonyra a  népes családnak, mert mindenki olyan válogatós. Tavaly töltött káposzta volt, meg hal, de alig fogyott belőle, mert mindenki pont Szentestére időzítette a fogyókúrát. A bejglit is dobhatta ki a kutyának. Amit újév másnapján talált meg a kert végébe, a kutya csak elvitte oda, de még elásni sem volt kedve. Vagy épp hazaért és átfagyva nekiállt ellapátolni a járdáról a 20 cm-es havat, amit se  a sörtől böfögő Kisrábakecel-Kardalábdaróc Sc meccset bámuló férj, sem a Herry Potter 6.-ik kötetéért birkózó gyerekek nem tudtak megtenni. Na mindegy nem tudom, hogy most mit tesz és gondol Aranka, de kb. 3 perce kikerült a rendszerből.

(Napok óta keresik az otthoni telefonomon Arankát. Ma végre megértette a telefonáló hölgy, hogy Arankát nálam nem találja meg, ezért megígérte, hogy kiveszi a rendszerből. Szegény nem is tudja. )

Szép lassan kinőttem gyermeki énemet,

levedlettem mint kígyó ócska bőrét.

S előttem a múlandóság ég fényesen,

elárasztva bennem ami sötét.

Kedvem lenne leülni melléd,

teát fogyasztanánk s omlós kekszeket,

úgy tennénk mintha lenne közös emlék,

mely összeköt apát és gyermeket.

Mesélnék Neked arról, milyen volt a nyár,

mely nélküled múlt el a Balaton partján.

De szép volt, mert hiányodat eltemettem,

s ha jól szemlélem nem találok egy sebet sem.

Nevetnénk az első szerelmen, diákcsínyeken,

megkönnyeznénk a ballagást, s a balga terveket.

Most megtorpantam, a bizonytalanság eláraszt,

nem tudom mi lenne azután, hogy megittuk a teánkat.