Harsányi blogja

Személyes

Harsanyi• 2020. szeptember 12. 16:56

Soha

Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Szálltam, valamikor úsztam,

valakitől váltam, valakitől útra

keltem, valamikor áztam, valamikor égtem,

de sohasem láttam egybe az egészet.

Mindenki látta csak én nem

valahogy az énem végleg kitörölte.

Gyöngyeimet szórtam, jobbra- balra mentem,

százszor mondtam jól van, sokat feleseltem,

csillagként ragyogtam, majd felfalt az enyészet,

de sohasem láttam egybe az egészet.

2 hozzászólás

Harsanyi• 2020. szeptember 11. 16:10

Nekem nem

A pinceklubból felmentünk a második emeletre,

ott is osztálybuli volt, együtt táncoltunk egyet,

úgy összebújva, ahogy a nagyok, tetted a szépet,

nekem meg a szívem megtelt melegséggel.

Visszamentünk és a lányválasznál

már a többiek előtt nem vállaltál.

Ott már ment a smár és az egyebek,

azt az émelyt soha nem feledem.

-Ez az élet? Gondoltam, - ez a nász?

Nekem ez nem buli, egy frászt

fogom magam blamálni ezekkel

-az Ég biztos nem erre teremtett!

Jó szerelmesnek lenni, meg ilyenek,

az a melegség ami átjárja a szívemet,

az nagyon jó, de több nem kellett

sokáig, plátói szerelmek

terelték jobbra-balra a lelkemet.

Az az erő, amit ez adott

feltölthette volna a Napot.

3 hozzászólás

Harsanyi• 2014. március 11. 16:28

Ez a világ a hitemből kinevel.
Ténfergek, mint egy eltévedt idegen.
Vastagon keni a masszát az arcomba,
nevetséges ez, de nem vicces adoma.

Bódultan rágyújtok még egy utolsóra,
s reggel az utcába beforduló pap
elmegy mellettem, mert ő már tudja,
lelkemet bocsátottam áruba.

- De kinek kell egy ilyen hitvány termék -
röhögnek a buták és a lángelmék.
Látod barátom, ezért kelek útra,
mert itt már rég végéhez ért a csúszda.

Vállamra veszem az üres tarisznyát
s keresem, kinél lehetek tanítvány.
Világtalanként bolyongok utamon,
a földi királyság nekem nem jutalom.

Csak ember akarok lenni és nem szent,
de erre is egy egész élet elmegy.
Csillagtól tanulok, talán elérem.
Visszatérek, ha az életre megértem.