Harsányi blogja

Mũvészet
Harsanyi•  2012. március 26. 23:32

cikkem: ELLOPOTT, HAMIS, SZEGÉNY Csontváry

Ellopták a legdrágábban vett magyar festményt

 

     Ezzel a harsogó címmel jelent meg március 23-án több cikk, és foglalkozott vele a TV-, és rádióadók híradója is.Egy olyan képről van szó, amelyet a nagy közönség nem is láthatott, reprodukciója is csak részletekben jelent meg. A jelenlegi becsült értéke, nos annyi amennyit az régi magyar festők összesen nem kaptak a festményeikért. Bár Csontváry Kosztka Tivadar nem is adott el egyetlen festményt sem és úgy tudom ajándékba sem adott egyet sem. Halálát követően több művét is csak úgy, mint kéziratait, Gerlóczy Gedeon örökölte, amelynek jó része azóta, is a család tulajdona.

   Egy nagyon rövid összefoglalót írok le az életrajzából, mielőtt írásom lényegére térnék. Gyógyszerészetet majd jogot tanult, bár az utóbbit nem fejezte be. Patikus segédként dolgozott.Egyik nap unalmába lerajzolt egy ökrös szekeret (ahogy ő mondta összepiszkolta a papírt) , amely nagyon tetszett a patikavezetőnek. Ekkor már 27 éves volt. Innentől kezdve érezte, hogy neki a festészettel kell foglalkoznia. Mi több isteni küldetésnek vélte. Több levelet is írt Keleti Gusztávnak (festő, grafikus, műkritikus), amelyben ismertette a festészetben kitűzött terveivel és tanácsot kért Tőle a különböző technikák elsajátítására. Egyik leveléhez mellékelt egy rajzot, amelyet lefesteni szándékozott. A levelet a jogot tanult, okleveles gyógyszerész így írta alá „legkisebb szolgája Kosztka Tivadar”. A válasz igen ledegradáló volt, mivel egy 12-13 éves gyerek próbálkozásához hasonlította és azt tanácsolta, hogy a továbbiakban csak hobbiszerűen foglalkozzon a képzőművészettel. De Csontváryt ez az elutasítás csak megerősítette abban, hogy neki a festészettel kell foglalkoznia. Több tárlatot felkeresett, nemtetszését nyilvánította ki több nagy festő művével kapcsolatban, mivel szerinte nem a valóságot ábrázolják. Sokat utazott, hogy élményt, motívumokat gyűjtsön a tájakból, de hosszabb időre Gácson kellett letelepednie, hogy patikájával anyagi fedezetet tudjon magának teremteni a későbbi utazásokhoz. Elég szegényesen élt az utazási alatt.  Az utolsó, életében megrendezett kiállítása 1910-ben volt, ahol a siker elmaradt, sőt a meg nem értett művészből gúnyt űztek. A többi már történelem.

   Egy nagy ugrást engedjenek meg. Jóval a halálát követően 1980-ban nagy botrányt kavart, hogy előkerültek, addig nem ismert Csontváry művének tulajdonított képek. A festő gazdag életművet hagyott az utókorra, de gyanús volt, hogy tucat szám kerültek elő a soha nem látott alkotások.

 Neves műgyűjtő (Gegesi Kiss Pál) bukkant rá a Teleki téri piacon, még 1930-ban, de csak halálát követően kerültek a nyilvánosság elé és akkor kérdőjeleződött meg az eredetiségük.  A képek egy részéről egyből, nagy valószínűséggel megállapítható volt, hogy pszeudo Csontváry képek, amelyek még csak vázlatnak sem fogadhatóak el a stílusjegyek alapján, de voltak vitatott festmények is. Például több cédrusvariáció. A képeket vizsgáló műértők több csoportra oszlottak. Voltak, akik Csontvárynak tulajdonították, tekintve, hogy élete vége felé skizoid alkat volt, és egy-egy roham alkalmával alkothatott olyan festményt is. A másik csoport azzal érvelt, hogy vannak olyan képei, amelyek eredetisége nem vitatható, ám konzerválásukkor tévesen lakkot használtak, holott a festő soha nem alkalmazta azt az anyagot. Voltak, akik többek között a Hajótörés című képet említették amely a fő művekhez viszonyítva igen gyenge műve a festőnek. Így, az előkerült alkotások is lehetnek eredetiek.  Végül is a vizsgálatokkal sikerült bebizonyítani, hogy nem eredetiek. De az, hogy kik és milyen célból alkotta a képeket nem ismert. Nagy valószínűséggel pénzhez akartak jutni a hamisítók.  Azóta több kiállítást rendeztek a pszeudo Csontváry képekből. Legutóbb 2011. márciusában mutatták be Pécsett  Az eredeti képek pedig száz, vagy akár több száz millióért cserélnek gazdát. 

 

   Zárásul megjegyzem, hogy ez megint egy példa arra, hogy haláluk után, vagy akár már életükben is elismert hányavetett sorsú, nyomorgó művészek életművéből mások miként gazdagodnak meg, vagy próbálnak meg hasznot húzni.