Harsányi blogja

Kritika
Harsanyi•  2012. március 29. 22:56

cikkem: Egyik szemem sír, a másik zokog

 

A tavaszi langymeleg hatására nagyobb kedvem van sétálgatni. A budapesti utcák, azon belül is az épületek gyerekkorom óta elvarázsolnak. Már régóta tervezem, hogy körbejárom Budapest belvárosát és a régi épületeket lefotózom, de lustaságom és egyéb teendőim miatt mindig halogatom. Viszont, ahogy sétálgatok, megrökönyödve tapasztalom, hogy mennyi épület tűnt el, alakult át, vagy épültek üveg borzalmak mellé. Így egyre sürgetőbb lesz az akcióm, mert hamarosan nem lesz mit lencsevégre kapni. Belecsapok a lecsóba és kezdem mindjárt a modern épületekkel. Művészetek Palotája. Kicsit szégyellve írom le, hogy mennyire otromba épületnek tartom kívülről, mert számos hangversenyen voltam benne és csodálatos élményekkel gazdagabban távoztam, de akkor is ridegnek tartom. Lehetséges, hogy a tervező nem akarta, hogy túlzottan elüssön a szintén nem szép Lágymányosi hídtól (már Rákóczi híd), amit az új festés sem tett szebbé. Továbbhaladva, egészen a Petőfi hídig beépítették Irodaházakkal, meg néhány lakással. Ott végig építhették volna lakóépületekkel, tekintve, hogy nem olyan zajos, mert messzebb van a Soroksári úttól. A forgalmas Soroksári út mellett lévő üres és leendő üres telkeire pedig kerülhetnének az irodaházakat. A Petőfi híd után megérkezünk a partra vetett CET- Budapest nevű szórakoztató és bevásárló központhoz. Amely több mint egy éve vár arra, hogy Jónások és Jolánok beáramoljanak üres gyomrába. De még várnia kell, mert a városvezetés nem veszi át a kivitelezőtől, arra hivatkozva, hogy az épület nem a terveknek megfelelően épült. Már a terv elfogadását sem értettem, egyszerűen nem illik a pesti összképhez, az épületek közzé szorult óriás hal.  A part mellett továbbhaladva a gyönyörűen felújított Vásárcsarnok és egészen a Vigadó térig, régi lakások helyezkednek el. A szebb időket is látott Vigadó épülete közelében lévő szállodát 1969-ben építették. Már akkor is elismerték, hogy nem illik a városképbe, de úgy gondolták, hogy majd a Vigadó művészi homlokzata enyhíti a szálloda erőteljes hatását. Úgy gondolom, hogy még a Parlament épülete sem finomítana rajta, ha mellette lenne. Beljebb a Váci utcában is üveg épületeket fogadnak. 1971-ben a megsemmisült Német színház helyére került egy irodaház, mely egészen 2010-ig a tér uralkodó motívuma volt, ami a nem odaillésben mutatkozott meg, azóta pedig egy csupa üveg, csupa fém bevásárlóközponttal osztoznak rajta. Visszatérve a Duna-parthoz, egészen a Margit hídig szép, felújított, vagy felújításra váró, de egész jó állapotú régi épületek foglalnak helyet. A Parlament felújítását 1989-ben kezdték el, szakaszonként haladnak a munkálatokkal. Tehát 23 éve tart a felújítás, de még nem fejezték be, ami azért meglepő, mert az Országház teljes épülete a XIX. század technológiájával, 19 év alatt épült fel. A Margit hídtól az Árpád hídig, a szépen felújított régi épületek mellett és mögött feltűnnek a ’60-as évektől a ’80-as évek közepéig Budapest szinte egész területén végigsöprő panelépítési hullám „becses” betonépületei. A panelházak mellett elszaporodtak az új fém-beton-üveg pöfetegek. Egy ugrás vissza. A Nemzeti Múzeum mögött lévő jó állapotú régi épületek mellett, helyet kapott a Magyar rádió épülete, amely olyan benyomást kelt mintha csak véletlenül odaejtették volna. Mindig reménykedve megyek arra, hátha azóta elszállították, de eddig még nem. Tudom, ez a technológia világszerte elterjed, olcsó a kivitelezése (?), de biztos van módszer arra, hogy lehet a formákat, az összhatást, lágyabbá, finomabbá tenni. Nem is sorolom tovább ezeknek a monstrumoknak a számát és helyét, mert a ’90 évektől kezdve épült irodaház és pláza épületek, sajnos kivétel nélkül elütnek Budapest arculatától. Amit azért nem értek, mert napjainkban épült lakáscélú épületek többsége modern stílusú, de szépen illeszkedő épületek.

Összegezve Budapest, jelenlegi és leendő arculatváltozását: az egyik szemem sír, a másik zokog. Kiemelném, hogy nem az építészeket okolom, az egyre romló városkép miatt, hanem azokat, akik elfogadják a terveket. Igazán észrevehetnék, hogy nem kell minden tervet, amit eléjük tesznek, elfogadni és megépíttetni. Vagy erről nem tudnak?