Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sodródások és villanások
chillly24 2020. november 14. 09:53 olvasva: 198
Összekötött szalmabábu formánk,
Csak sodródik, velünkszületett vulkán partjainál
Szárazföldre lépünk,
S csak kapkodunk levegőért.
Ott van egy, s még egy másik,
De ők mielőtt partra jutottak volna,
Összekapcsolódának.
Szalma kezük egybeforrt,
S testükön a szenvedély áthatolt,
Mi lehetne gúzs életünk legszebbje,
Mint a tiszta szerelem öröme?
Szemembevillan képed,
Jó volna veled,
Hátha erre sodródik könnyű szigeted,
Talán elkapom, s összeolvadunk,
Vagy csak mész tovább mozdulatlanul.
Fényeid szememben égnek még,
Sodródásunk hasonló útra kélt,
Végül más áramlatot kaptál,
Fényeid elraktam szívembe már,
Ha szemeimbe nézel,
Villanásaid visszamosolyognak rád!
chillly242020. november 19. 01:48
Mindannyiótoknak nagyon szépen köszönöm! :)
legland2020. november 14. 17:08
Nagyon szép őszinte vers, költői, az utolsó versszak, pedig gyönyörű, tiszta, csillogó érzelmi költészet!
liketorn2020. november 14. 16:36
Új világokat hódítasz meg :)
Bero2020. november 14. 12:46
Ötletes
skary2020. november 14. 10:52
aha
Törölt tag2020. november 14. 10:31
Törölt hozzászólás.