Sodródások és villanások

Összekötött szalmabábu formánk,

Csak sodródik, velünkszületett vulkán partjainál

Szárazföldre lépünk, 

S csak kapkodunk levegőért. 

Ott van egy, s még egy másik, 

De ők mielőtt partra jutottak volna, 

Összekapcsolódának. 

Szalma kezük egybeforrt, 

S testükön a szenvedély áthatolt, 

Mi lehetne gúzs életünk legszebbje, 

Mint a tiszta szerelem öröme? 

Szemembevillan képed, 

Jó volna veled, 

Hátha erre sodródik könnyű szigeted, 

Talán elkapom, s összeolvadunk,

Vagy csak mész tovább mozdulatlanul. 

Fényeid szememben égnek még, 

Sodródásunk hasonló útra kélt, 

Végül más áramlatot kaptál, 

Fényeid elraktam szívembe már,

Ha szemeimbe nézel, 

Villanásaid visszamosolyognak rád!