Sodródások és villanások

chillly24•  2020. november 14. 09:53  •  olvasva: 90

Összekötött szalmabábu formánk,

Csak sodródik, velünkszületett vulkán partjainál

Szárazföldre lépünk, 

S csak kapkodunk levegőért. 


Ott van egy, s még egy másik, 

De ők mielőtt partra jutottak volna, 

Összekapcsolódának. 


Szalma kezük egybeforrt, 

S testükön a szenvedély áthatolt, 

Mi lehetne gúzs életünk legszebbje, 

Mint a tiszta szerelem öröme? 


Szemembevillan képed, 

Jó volna veled, 

Hátha erre sodródik könnyű szigeted, 

Talán elkapom, s összeolvadunk,

Vagy csak mész tovább mozdulatlanul. 


Fényeid szememben égnek még, 

Sodródásunk hasonló útra kélt, 

Végül más áramlatot kaptál, 

Fényeid elraktam szívembe már,

Ha szemeimbe nézel, 

Villanásaid visszamosolyognak rád!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242020. november 19. 01:48

Mindannyiótoknak nagyon szépen köszönöm! :)

legland2020. november 14. 17:08

Nagyon szép őszinte vers, költői, az utolsó versszak, pedig gyönyörű, tiszta, csillogó érzelmi költészet!

liketorn2020. november 14. 16:36

Új világokat hódítasz meg :)

Bero2020. november 14. 12:46

Ötletes

skary2020. november 14. 10:52

aha

Gaffer2020. november 14. 10:31

Jók ezek az úszósziget-hasonlatok, gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom