Csendre éhezve

chillly24•  2016. január 15. 12:54

Komorság, drága barátom,
egyedüllét, fenséges királyom,
némaság, hű szolgálóm,
miért nem értenek titeket e világon?

ha közétek férkőzöm, 
fel akarnak rázni,
mintha alvó volnék,
beteget kiáltanak.

Szükségem van rátok,
drága fellegek,
magasból némán lesni az embereket.

Megérteni felesleges fecsegéseik sodrását,
meglátni lényegét a társaság kiabálásában,
átérezni a balga társas lény forrását...

Hiába; nincs szükségem most mindezekre,
nekem csak csendre, rendre, elmélkedésre
kellene egy kis idő..

Néha az elme kér egy kis pihenőt, 
nem fér a sok új bent,
hagy ülepedjen a por ott,
ahol szélvihar söpört végig.

Feldöntött mindent,
érzelmeket és elveket,
a miket s a miértjét,
a hogyan s a mikéntjét.

Adj hát csendet néha,
legyen nyugalmad,
vonulj néha vissza
elméd felett legyen uralmad.

S ha ez sikerült,
újra kell a sok barát,
kell a felesleges szópazarlás,
kell az újdonságok felhalmozása,
hogy újra remeteként csendet kérjek,
s nyugalmat találjak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502016. január 15. 18:32

...még ülepítem....:)!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom