babumargareta01 blogja

Megvadult gének

Megvadult világ génjei nem egyformák,

mérték nélküli értelmetlen szabályok

köröznek előttem, káoszos, üres szobában

majd rám tekerednek, mint jó barátok.

És már tudom, nem testem művésze

csak testemnek egy apró kósza része,

mellyel hasztalan szabadkozok,vértelen

testem alkotórésze lett, de hihetetlen.

Vad szelek játéka hozta ,megbékélten

összeforrt szívemmel,kémleli szemem

és úgy formálta énem ,kikerülhtetlen,

mint egy ringyót,kit már rég elfelejtett.

Csendességből kiáltok szelíd napfénybe

kígyóvá tett a génem nyugalmas türelme

sorvadoznak szép emberi ,büszke értékeim

nagy kuszaság lesz bennem ,ha értékelem.

Holnap mi lesz velem e kusza ösvényen

gyilkos kacagások lehelnek rám hideget,

tevékeny zűrzavar megbicsaklott, hiteget

eleven izmaim bénulnak ,elvesztem hitemet,

Ahogy lelkem bomlik új génem kifizetetlen,

mert a Nő egy új virág rabságra kényszeredett

kizökkent időben: rendhagyó lesz, hihetetlen

kalandor , amikor semmit sem ellenőrizhetek..

Az emberi szív

Az emberszív most nem öröm, s nem hűség,

de kín és jaj és gyötrő keserűség,

hajsza, vesszőfutás és örök vérzés,

mert rajta súlyosul egy vas nehéz kéz.&

Az élet kemény, csontos, durva ökle

szorítja, nyomja, préseli örökre

és ezért sem tud ma a szív dalolni,

csak sírni, jajgatni, panaszolni.^

Ezért jaj csak a könnye és a vére,

ahogy hull, pereg az idők kövére,

míg elfogy minden, könnye,

s elfogy a világ és el az élete.

CSUKOTT SZEMMEL

Egykoron szikrában akartam fürödni,

Hogy bíbor legyen arcom a sugártól,

S ragyogjon szemem csillagfényes vágytól.*

Egykor ott jártam, ahol dalt ígértek

S tékozló kedvvel szórtam a virágot,

Mit a dús mezőn boldogságom vágott*

Ma letérdelek a kicsiny virágért

Ma nem kell a fény, a dal is balgaság,

Köddel takarom a szívem ablakát.

Vilhelem-Margareta .O.

Forró lánggal

Forró piros lánggal lobogjon az élet,

nekem akkor tetszik , mikor perzsel, éget

tűzétől nem félek.*

Minden színes lángja csapjon felém vadul

izzon, szerelmesen, leírhatatlanul

és legyen rajtam úr!*

Tomboljon a színek vad, szokatlan lángja

nem retten vissza,

issza az álmodások lánya

új különös tüzek lobogását várja.