Csak egy éj

Csak egy éj

Egy nap: és arcod tova már
gyorsan illant ma s tegnap közt,
az éj már, két-part levők közt
az éj, te bús,te bús éji halál.

És hogy nem vagy, oly hirtelen,
még kezed melege kezemben
s fájó szívemben szét özönlött
lényed: s csak lélek, mi itt velem.

Kezem még keres, testem fülel
lehet egy-két szót még elérhet
Belőled, s egy hangot is amit
az éjszaka harca így ragadott el.

De csak a lelked néz farkasszemet
amelyben, valahol a mélyben,régen
ül ott mit szeretek s hiába nézem
nem hatolhatok át a szemfedélen.

S ebből a csendből nem üzenhetek
hogy a légen, s földön, oda futna át
lényem- s az éj-s az éj,a téri- határ
szenvedésén túl, csak veled lehetek.