babumargareta01 blogja

Örvénylö vágyak éje,
vívódik bú és fájdalom,
szívemnek vad élete
megdagad és szúr,
a mámor szét fújja
vert életem záporát
csupa hínáros álom,
vakon a ködön látom,
zavaros vizek sarát,
az ártatlanság hálóját.

Újra koszorúba fonom,
az örömnek arany haját 
nász lángot fúj a győzelem
kölcsönös dalát éneklem
szívem és lelkem búját ,
látom magam előtt
a jövendő éj sóhaját,
a hold egy zengő fény
a gyönyörtől zeng az ég
és én aléltan ébrednék.


O, szerelemnek dús álma
az örök végtelenség,
hiába zokogom vágyam,
mert tengerben zsong
az elvesztés varázsában
a mélybe zuhant emlék,
sírva borulnék te rád
a boldogság derekán,
és a nagy zengö réten
keresnélek ,te ifjúság.