babumargareta01 blogja
Megkertelek
Tiéd vagyok
Szellő vagyok, mi simogatja melegentökéletes tested .Könny vagyok,mely arcod menténbánatosan lepereg.Én vagyok a láng ,mely észrevétlenkigyúl arcodon.Sóhaj vagyok szívedben,mi repdesöntudatlan.Hőség vagyok mely melegíti szíveda napfényében.Lelkedbe költözök ,szíved elviszemnem űzhetsz el.Lepke leszek, mely repdes felettedfelhörpintve illatod.Nap leszek mely felhevít szüntelenha fázol -csillagod.Akár fény lehetek, mely örökre ismernécsodás tekinteted.Százezer bűnök lelke leszek emlékedbes csitítom érzelmed.Leszek neked égre nyíló kezeim rendjeéveim tekervénye.Nem szabadulsz bezárt karjaimból sosembenned leszek egyre.Vilhelem-Margareta OrminisanKInek es mennyi
Kinek és mennyi
Hamvadó csillagok aurája alattrésekben rezgő fény csobog,benne van pillantásod áradásaa napsugaras arany lobogásban..Zöldes árnyakban vészesen villognak értelmetlen dúlt hétköznapok,míg én téged akarlak megőriznilángoló emberi mosolyoddal.Keserű kedvvel fájón mostohánkeresem elveszett nyugalmammíg arcomba csapja a fénysugáremberi titkaink megdermedt porát és úgy fáj a csorba tehetetlenségmi szétdúlja a múltat s a jelenttitkaink maradnak e szent Földön szétválasztva testünket, s a reményt .Mert hiába kutatlak estétől reggeligtömör intelmet sugároz a nap légfekete -fehéren mutatja kinek mennyia kapcsolata közte ,s a végtelen között .Csak a tied vagyok
Csak a Tiéd vagyok
Selymes szellő vagyok füledbe súgok,mint arany napsugár csillogok arcodon,érzem én, látom, hogy elzártad lángodde már nem lobog , és feszíti alkatod.Te, ki erős vagy, nézd, szomorúan jároksimogatom arcod, pattannak titkokhogy elzártad tüzed,látom én jól látomsok ránc takarja már magas homlokod.Legyek a tiéd, lelkem,körötted táncoladd vissza nekem megszokott mosolyodmajd dönteni fogok, de reád gondolok ösztönök korbácsa kerget olyankor.De ha így van, akkor a paráznaságrólszerelmünk nem mondhat le semmi áron,cinkos fellegek közt romantikát várokveled érzek szerelmet a Világon.Téged kívántalak meg, hozzád szaladokés érzem hogy győzelmem beléd hatolt,de a szép magány egyre magamra hagyottnem borogatja lázam okos tudásom.Vilhelem-Margareta OrminisanJojj vissza ertem
Jöjj vissza érettem
Hol jár képzeletem,mely területen
a csillagtalan égen merre fut
s hol bujdosol magad a végtelenben
mikor mindenfele zárt az út?
Szavaid kacagnak keserűen ,ébren
őrült démonjaim keresnek,
fájó bűnbánattal leng-teng életem
elhagyottan gyötrődöm én.
Tudom most gyöngédnek kell lennem
és mondanom kéne szépeket
de a a férfi aki a nőtől sietve elmegy
nem kívánja a szerelmet.
Veled kezem, szám nem lenne pihent
mindent követelnék tőled
szívembe égő máglyát raknák szüntelen
hátha észreveszel engem.
Nem tudod, de arcomon redők gyűlnek
körülfogják kék szemeim,
ezer évet is bolyongnék messzire érted
csak jöjj vissza érettem.
Vilhelem-Margareta Orminisan
Idegen illatok
zikrákat viharzik az ég kereke
csapodár villámok között,vészharangot húz a szél fergetegeszáraz faágak mögött.Bűvös ,félelmetes ősi gyönyörrel,szállnak esték hűvösen,s reám integetnek lombtalan fákcsupasz testtel.S porladó lombok, csipkés széleketeregetnek őszi zenére,hosszú utakon gurulnak zizegve,a portól lihegve.Testemet befogjak sötét ,vad szörnyek nyüzsgő szenvedéssel,s oly kilátástalan az életnek tervea megnyílt őszi éjben.S érzem az idegen leheletek illatátaz évszak ébredésével,s úgy fáj a zavart idő kegyetlenségetestemet érintve. Vilhelem-Margareta Orminisan