babumargareta01 blogja

babumargareta01•  2022. május 14. 21:48

Megkertelek

Tiéd vagyok

Szellő vagyok, mi simogatja melegen

tökéletes tested .

Könny vagyok,mely arcod mentén

bánatosan lepereg.

Én vagyok a láng ,mely észrevétlen

kigyúl arcodon.

Sóhaj vagyok szívedben,mi repdes

öntudatlan.

Hőség vagyok mely melegíti szíved

a napfényében.

Lelkedbe költözök ,szíved elviszem

nem űzhetsz el.

Lepke leszek, mely repdes feletted

felhörpintve illatod.

Nap leszek mely felhevít szüntelen

ha fázol -csillagod.

Akár fény lehetek, mely örökre ismerné

csodás tekinteted.

Százezer bűnök lelke leszek emlékedbe

s csitítom érzelmed.

Leszek neked égre nyíló kezeim rendje

éveim tekervénye.

Nem szabadulsz bezárt karjaimból sosem

benned leszek egyre.

Vilhelem-Margareta Orminisan

babumargareta01•  2022. május 14. 21:46

KInek es mennyi

Kinek és mennyi

Hamvadó csillagok aurája alatt

résekben rezgő fény csobog,

benne van pillantásod áradása

a napsugaras arany lobogásban..

Zöldes árnyakban vészesen villognak

értelmetlen dúlt hétköznapok,

míg én téged akarlak megőrizni

lángoló emberi mosolyoddal.

Keserű kedvvel fájón mostohán

keresem elveszett nyugalmam

míg arcomba csapja a fénysugár

emberi titkaink megdermedt porát

és úgy fáj a csorba tehetetlenség

mi szétdúlja a múltat s a jelent

titkaink maradnak e szent Földön

szétválasztva testünket, s a reményt .

Mert hiába kutatlak estétől reggelig

tömör intelmet sugároz a nap lég

fekete -fehéren mutatja kinek mennyi

a kapcsolata közte ,s a végtelen között .

babumargareta01•  2022. május 14. 21:45

Csak a tied vagyok

Csak a Tiéd vagyok

Selymes szellő vagyok füledbe súgok,

mint arany napsugár csillogok arcodon,

érzem én, látom, hogy elzártad lángod

de már nem lobog , és feszíti alkatod.

Te, ki erős vagy, nézd, szomorúan járok

simogatom arcod, pattannak titkok

hogy elzártad tüzed,látom én jól látom

sok ránc takarja már magas homlokod.

Legyek a tiéd, lelkem,körötted táncol

add vissza nekem megszokott mosolyod

majd dönteni fogok, de reád gondolok

ösztönök korbácsa kerget olyankor.

De ha így van, akkor a paráznaságról

szerelmünk nem mondhat le semmi áron,

cinkos fellegek közt romantikát várok

veled érzek szerelmet a Világon.

Téged kívántalak meg, hozzád szaladok

és érzem hogy győzelmem beléd hatolt,

de a szép magány egyre magamra hagyott

nem borogatja lázam okos tudásom.

Vilhelem-Margareta Orminisan

babumargareta01•  2022. május 14. 21:43

Jojj vissza ertem

Jöjj vissza érettem

Hol jár képzeletem,mely területen
a csillagtalan égen merre fut
s hol bujdosol magad a végtelenben
mikor mindenfele zárt az út?

Szavaid kacagnak keserűen ,ébren
őrült démonjaim keresnek,
fájó bűnbánattal leng-teng életem
elhagyottan gyötrődöm én.

Tudom most gyöngédnek kell lennem
és mondanom kéne szépeket
de a a férfi aki a nőtől sietve elmegy
nem kívánja a szerelmet.

Veled kezem, szám nem lenne pihent
mindent követelnék tőled
szívembe égő máglyát raknák szüntelen
hátha észreveszel engem.

Nem tudod, de arcomon redők gyűlnek
körülfogják kék szemeim,
ezer évet is bolyongnék messzire érted
csak jöjj vissza érettem.

Vilhelem-Margareta Orminisan

babumargareta01•  2022. május 14. 21:40

Idegen illatok

zikrákat viharzik az ég kereke

csapodár villámok között,

vészharangot húz a szél fergetege

száraz faágak mögött.

Bűvös ,félelmetes ősi gyönyörrel,

szállnak esték hűvösen,

s reám integetnek lombtalan fák

csupasz testtel.

S porladó lombok, csipkés széleke

teregetnek őszi zenére,

hosszú utakon gurulnak zizegve,

a portól lihegve.

Testemet befogjak sötét ,vad szörnyek

nyüzsgő szenvedéssel,

s oly kilátástalan az életnek terve

a megnyílt őszi éjben.

S érzem az idegen leheletek illatát

az évszak ébredésével,

s úgy fáj a zavart idő kegyetlensége

testemet érintve.

Vilhelem-Margareta Orminisan