babumargareta01 blogja
VersMegkertelek
Tiéd vagyok
Szellő vagyok, mi simogatja melegentökéletes tested .Könny vagyok,mely arcod menténbánatosan lepereg.Én vagyok a láng ,mely észrevétlenkigyúl arcodon.Sóhaj vagyok szívedben,mi repdesöntudatlan.Hőség vagyok mely melegíti szíveda napfényében.Lelkedbe költözök ,szíved elviszemnem űzhetsz el.Lepke leszek, mely repdes felettedfelhörpintve illatod.Nap leszek mely felhevít szüntelenha fázol -csillagod.Akár fény lehetek, mely örökre ismernécsodás tekinteted.Százezer bűnök lelke leszek emlékedbes csitítom érzelmed.Leszek neked égre nyíló kezeim rendjeéveim tekervénye.Nem szabadulsz bezárt karjaimból sosembenned leszek egyre.Vilhelem-Margareta OrminisanJojj vissza ertem
Jöjj vissza érettem
Hol jár képzeletem,mely területen
a csillagtalan égen merre fut
s hol bujdosol magad a végtelenben
mikor mindenfele zárt az út?
Szavaid kacagnak keserűen ,ébren
őrült démonjaim keresnek,
fájó bűnbánattal leng-teng életem
elhagyottan gyötrődöm én.
Tudom most gyöngédnek kell lennem
és mondanom kéne szépeket
de a a férfi aki a nőtől sietve elmegy
nem kívánja a szerelmet.
Veled kezem, szám nem lenne pihent
mindent követelnék tőled
szívembe égő máglyát raknák szüntelen
hátha észreveszel engem.
Nem tudod, de arcomon redők gyűlnek
körülfogják kék szemeim,
ezer évet is bolyongnék messzire érted
csak jöjj vissza érettem.
Vilhelem-Margareta Orminisan
Idegen illatok
zikrákat viharzik az ég kereke
csapodár villámok között,vészharangot húz a szél fergetegeszáraz faágak mögött.Bűvös ,félelmetes ősi gyönyörrel,szállnak esték hűvösen,s reám integetnek lombtalan fákcsupasz testtel.S porladó lombok, csipkés széleketeregetnek őszi zenére,hosszú utakon gurulnak zizegve,a portól lihegve.Testemet befogjak sötét ,vad szörnyek nyüzsgő szenvedéssel,s oly kilátástalan az életnek tervea megnyílt őszi éjben.S érzem az idegen leheletek illatátaz évszak ébredésével,s úgy fáj a zavart idő kegyetlenségetestemet érintve. Vilhelem-Margareta OrminisanOly ures minden
Oly üres minden
Oly üres minden ,kiszámíthatatlantürelmetlenül várod a holnapot,mi keveset hoz, de annál többet érfeldúlt arcodra telepszik észbontóan.S folyton keresed örülten az énedzavart állapotodban csak titkosan leled meg ideiglenes képzeleted,mert mit vártál szét omlik cinkosan.Észbontó gondolataid betegesekfeszülnek benned zavaros kétségekszíved hevesen dobog türelmetlen,veszélyes titkokkal dúsan ébredezel.Ködbontó álmaidnak bölcs határán,nincs semmi reményed, csak napsugár zuhog rád szertefoszlott csodákkalkápráztatja tested hajnal fakadásán.Boldogságod tüskés -bokros záratkárhozott életed nyugodalmas zálog, bár nem pengeted újabb szerenádodcsak nyugtalanul gyönyörökre vágyol.Magam ajándéka
Én írással ajándékozóm magam
örömökön és tragédiák csúcsán,különös életem külön jussán,a vers a sorsom egy ajándéka.A versek mint valami karokmegölelem azt, akit akarok,s híd is a vers profán fejek felettátjön rajta hozzám, aki szeret.A vers az én kitárult életem mindennél több a vers nekemtöbb az örömnél, több a csóknál,több minden, minden földi jóknál.Nem sokan tudják,hogy ki vagyokazt hiszik, az vagyok, ami akarok,sokan szeretnek oltár elé viszneks ujjonganak, hogy helyettük merek.Vilhelem-Margareta O.