Múló nyár

Enyhül már a nap heve s fénye tompul
lassan a nyár vélünk őszre fordul. ...
A kósza szél hozzánk csendben beoson,
és kergetve a színes leveleket,
az elmúlás harangja kondul.
Szalad a réten az ördög szekér,
bánatommal rakva zörögve zenél.
A szőlőtőke méz ízével földre rogy,
körötte seregély kering, mely szemét,
mint minket évek, könyörtelen meglop.
A méla őszben számba veszem , mi volt,
teleszájas kacajt, reményt, mely holt.
A ráncosodó körte fanyar ízével számban,
búcsút intek életem múló nyarának.