Levél a Túlpartra

arany52•  2012. április 7. 20:51

Drága Józsikám!

Megint eljött a Húsvét és megint Nélküled. 

Eszembe jut utolsó közös Húsvétunk, melyet annyira szerettél volna otthon tölteni, mégis visszakérezkedtél vasárnap a kórházba, mert nem bírtad már a fájdalmat elviselni.  S mi nem tudtunk rajtad segíteni, kevés volt a szeretetünk, az akarásunk, erősebb volt a betegség. Két infúzióval a karodban vittek, lányunk kísért és tudtam, hogy többé nem látlak. 

Azóta a Húsvét elvesztette minden varázsát, nekünk már csak a fájdalmat, a veszteséget jelenti. 


Józsikám nyugodj békében, mi a part innenső oldalán őrizzük örök álmodat és tudod...., ott messze is tudod, hogy nagyon szeretünk. 


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2012. április 8. 04:55

........

arany522012. április 7. 21:18

Köszönöm Sea, köszönöm Emi soraitokat. Igen a hétköznapi gondok-munkák kicsit feledtetik a bánatot, az ünnepi ráérős időben előjönnek az emlékek, a fájdalmak.

Mamamaci402012. április 7. 21:16

....mert hétköznap még eldöcög a szekér, de ünnepeken fájósabbak a hiányok...erőt küldök Ari!

Törölt tag2012. április 7. 21:16

Törölt hozzászólás.

arany522012. április 7. 21:12

Köszönöm Julika, Te sajnos szintén tudod, hogy mennyire erősen és múlhatatlanul fáj, főleg így ünnepen, kicsit magányosan...., kicsit egyedül...

juli482012. április 7. 21:06

Ari, megható levél ez a túlpartra. Oda, ahonnan nincs feltámadás. Többszörösen fájdalmas emlék ez, mert éppen a Húsvéthoz kötődik.