Itthon vagyok én

arany52•  2019. június 17. 11:09

 

Itt van otthonom e múltból maradt Óbudában,
hol a házak egymás mellet guggolnak, mint apró anyókák.
Hol macskakövön koppan tétova léptem,
és kopottak a parkbeli pirosra festett padok.

 

Hol kora nyáron akác illat lengi be a tájat,
s a kiskocsma sör szagával kevereg.
Kapualjból dohos hideg árad,
s összehúzott kendőmbe kötöm szakadt emlékem.

 

Itt hagytam egykorvolt babos szoknyás magam,
zászlóként lobogó hajú lányságom.
Arcom ráncába gyűjtöttem éveimet,
s a dunai szél mesél elfeledett utamról..

 

Megállt pocsolyákban csillog gyenge lámpa fénye,
még egyet serceg az eldobott cigarettavég.
Apró ablakból kopott szőrű macska néz rám,
és érzem , hogy e szűkös utcákban - itthon vagyok én.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2019. június 17. 13:55

igen...otthon

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom