Hajnali vircsaft

Nálunk a hajnal, úgy kezdődik, mint egy burleszk film. Mit hajnal..........a hajnal még éppen hogy csak elindult felénk éjjel 3 -kor, mikor megszólal a két mobil, enyém zenél, leányzóéban pedig egy kellemetlen férfia hang kiabál mindenféle ostobaságokat. Már mondtam is neki, hogy
- miért is kell nekem minden reggel ilyen hülyeségre ébredni?

- Hát azért mert egy szép dallamra tovább aludnák, erre a provokatív szövegre viszont biztos, hogy felkelek, - világosított fel egyszülöttem. 

 Szóval odáig eljutok, hogy valahogy kinyílik a csipám, no de villanygyújtás nuku, mert a szemem ilyenkor még nem értékeli a fényt és elkezd könnyezni. Így aztán a sötétben beirányozom a konyhát és nekivágok utamnak. Igen ám, csak hogy a mi kis drága Ronykánknak van egy nagy plüss zsákja, megrakva szebbnél szebb csipogó játékokkal. Az ő kedvenc foglaltossága, hogy ezeket kikotorja a lábával és utána orrával visszatologatja. El is van vele pár órát, csak hát minden este lefekvés előtt beteríti vele a szobát. Én megyek tökön-paszulyon keresztül, mint a vak légy és pár csipogót megtaposok. Ezek elkezdenek a néma lakásban visítani, én meg ijedtemben kiesem a köntösömből. 

 Miután ezt eljátszottuk, kiérek végre a konyhába, ahol vár a kávés ibrik két pohár társaságában. Én iszom egy fél pohárral, hogy még vissza tudjak aludni, leányzó meg két tele pohárral, hogy valahogy fel tudjon ébredni, bár neki infúzión keresztül hatásosabb lenne. Ezután elkezdődik a kérdés - felelet játék. 

 - Kérsz szendvicset? 

 - Készítsek tízórait? 

 és jön az értelmes felelet: öööö..........

 Egyszer mondana egy igent, vagy nemet, de félálomban ez nem sikerül. Így aztán csak készítetek jó pár szendvicset, eszi vagy nem eszi. 

 Máma álmomban Józsikám is meglátogatott, hona alatt kéziratokkal, aminek szívből örültem és ennek hatására feltérképeződött bennem pár írás vázlat. De jó is lett volna beírni a kéziratos naplómba. No de ahhoz be kellett volna kapcsolni a gépet, melynek fényétől megint könnybe lábad két szép szemem. Maradtam a sötétben jegyzetelésnél. 

 Ezen lányka a másik szobában derült és beszólt, hogy

 - Mi van Anyu, írod az életrajzodat? Az még a kőkorszakban kezdődött, így jó hosszú lesz - hogy egyem azt a kis arany szívét. De legalább jó hangulatban vágott neki a sötét városnak. 

 Én meg félre bánat- félre toll , állatseregleteimmel egyetemben bevágtam a hajnali szunyát.