Zoltanus blogja (A-side)

Képzelet

sétálgatok és évődök

azon, hogy miként lehetne

milliónyi életet élni

egyetlenegy másodpercben

itt, a rózsatövises kertben?

egészen besötétedett

a korhadt kerítéseken.

bemegyek. valami reccsen.

nem a padló. nem a plafon.

nekem mindig volt B-tervem.

kíméletlenül kavarog

az asztalon, a paplanon,

végül mégis elandalog

a bereteszelt ablakon

a meg nem értett képzelet.

2020. október 16.

Eszter reggel

miféle csillagrendszerben

simulnak a hajtincseid

szemérmesen a melledre,

a mindig másnap reggelre?

rezzen a szemhéjad, amíg

incselkednek az álmaid

és a lepedőt meggyűrve

megmozdulnak a vállaid.

egy régi panelszobában

megváltozik a valóság,

amint egy mosoly átoson

az arcodon, a vánkoson.

aztán önmagaddá leszel

minden tétova ébredés

mohón gőzölgő kávéján,

egy nő valódi ágyékán,

majd csípődön élvezed a

napsugarak parádéját

és elnyújtózol az ágyon

meztelenséged árnyékán.

2020. október 13.

Eseményhorizont

mindössze fészkelődünk a

rongyainkban az utcákon,

pedig hogy nyúlik a dátum

a mai képes újságon.

az univerzum senkié,

de a magával ragadó

eseményhorizont előtt

mindenki fél. mindenki él.

aljasodik, gabalyodik,

aztán összezuhan a tér.

2020. október 13.

Vágyódás

azbesztízű minden. menekülök.

túl sok az öltöny, kevés az ösztön.

árnyékok és játékok égboltján,

a fantazmagóriák kertjében

merengek a kabócák akkordján.

az űrhajósok, mint félistenek,

sétálnak a Szaturnusz gyűrűjén.

az űr rideg börtönén, hol minden

sötét, mélysötét és halálsötét,

csak stoppolok az Orion övén.

2020. szeptember 27.

Gravitáció

a gravitáció incselkedik.

nem érez és nem kérdez. csak végez.

majd bevégez. néma intelmei

mozdulnak és szétesnek a térben,

ahol találkozások és szobák

szép, szüntelen szabadesésében

rezeg a testünk. minden kitágul,

mi mégis befelé gravitálunk.

2020. június 21.