Zoltanus blogja (A-side)

Művészként, ameddig minden nap a maximumot hozzuk ki magunkból, sikeresek vagyunk.

A jelen olyan folyékony halmazállapotú dolog, ami a múltból olvadt és a jövőbe párolog.

Az emberek, az okos emberek azt mondják, hogy rombolni, bontani sokkal könnyebb, mint építeni. Mégis, sokkal nehezebb lebontani azt a falat, ami a szívünk, a lelkünk köré nőtt, mint felépíteni. A felépítéshez elég egy levél, egy bejegyzés, egy mondat, egy tett.

Lelki roncs vagyok.

Az élet olyan mint a sakk. Lehet, hogy valakinek királynő vagy, bástyája az életben, lova, amivel szabadon nyargalhat, futója, akivel a világ végéig szaladhat, és ő reménykedik, hogy a szemedben nem egy paraszt, hanem király.

Adott egy dolog. Egy olyan dolog, ami számunkra fontos és kedves. És elromlik. De mi képesek vagyunk megjavítani. Nem eldobjuk, megjavítjuk. És az a dolog, ha nem is villámcsapásra, de újra rendben fog működni, és ez után már sokkal jobban fogunk vigyázni rá, mint korábban. Sokkal kedvesebb lesz a szívünknek.