Zoltanus blogja (A-side)

Gondolatok
Zoltanus•  2012. április 23. 16:00

Cím nélkül

Megbocsájtani mindig tudni kell. Főleg szakításnál igaz. Bocsássunk meg, és emlékezzen ránk örökké, hogy tudjuk, nem volt hiába, hogy szerettük. Igaz a mondás, hogy pont az a személy tud minket a legjobban megbántani, akit a legjobban szeretünk. Tehetünk úgy, mintha nem is számított volna soha, de legbelül tudjuk, hogy aki egyszer a szívünkben volt, az örökké ott marad, mert ha igazán szerettünk valakit, az az érzés sosem múlik el. Pont ezért nehéz egy új embert találnunk, akit szerethetünk, mert az előző személy nyoma itt van bennünk. Ilyenkor mindig az a bizonyos Republic-szám jut az eszembe: "Ha bárki jönne, ki helyemre lép, mondd el neki, milyen szép volt a nyár." És reménykedjünk abban, hogy az illető emlékezni fog ránk, és talán egyszer a gyerekeinek majd elmeséli, hogy igen apának/anyának volt egy olyan személy az életében, akit nem lehet elfelejteni.

Zoltanus•  2012. január 4. 18:36

...

Vajon lesz, ki olvassa-e sorokat?
Nem lesz-e filmbe illő bohózat?