Tinka57 blogja

Mikor az ember az órák hiányát emlegeti,

elgurulnak mellette a percek,ha nem értékeli!

Lehet,hogy majd egyszer, egyre bölcsebben észreveszi,

órákig keresi akkor őket,s életét elveszti...

Én már nem tudom mi álom...
oly élőn fonja kezed kezem,
mindegy már hogy épp csukva,
vagy behúnyva hagyom szemem.

Csak akkor döbbent a vágyam,
mikor forgolódik az ágy
 és hiányoddal vergődök
lázas verítékhullámon át.

Millió hópihe szerteszét cikázik,

Amint a szél, égszitáján játszik,

Bókolva borzongnak a hókucsmás fák is,

Vad táncuktól mindenki csak fázik.

Ahogy elül odakinn az orkán dala,

Úgy nyugszik Tőled lelkem vihara,

Rád gondolok, bizserget tested illata,

S mosolyod, karod meleg otthona.

Elfeledve mindent magadhoz öleltél,

Tegnap ilyenkor nagyon szerettél,

Édesen, ringatón az öledbe vettél,

Meleg mézeddel boldoggá tettél.

Jó érzés itt benn, a forró kályha mellett,

Érezni újra a szép perceket,

Amint hozzám simulva egy lettél velem

Megcsillan a napsugár

Szikrázik fűszálak cseppjén

Táncot jár vizek hátán

Beköszön házak üvegén.

Szórja az ég sugarát

Lila felhőket megnyitva

Teríti arany fátyolát

Zöld mezőkre borítva.

Ringatózik a kis méh

Egy virág kelyhén édesen

Hártyaszárnyának szélén

Fénye tündöklőn megpihen.

Éltető fény, Istenem

Ki benn vagy legparánnyibban

S legnagyobban megpihensz

Elvarázsol mind, ami Vagy!