T.Zia blogja

Csodálatos nap a mai,

Szívembe ma szárba szökkent a jégvirág,
Lelkembe egy apró szú költözött bele.
Az ősz hideg, fagyni kezd kinnt a nagyvilág,
S a szút bevonzotta a testem melege.

Gonosz egy kis lény ő, szita már a lelkem,
De egyre csak vájja belém a lékeket.
Kiállok a jégre, s ha fázik majd bennem,
El fog hagyni végül, míg csendben reszketek.

Ami az én sírom ássa...
Az a lelkem hallgatása.
Némán leszek néma fegyver,
Mert az Isten sem bottal ver.  :)