Gyermekszívvel
Ősz üdvözlő
Sárga pitypang, mézhajú nyár,
fényderűs kedved messze száll,morcos felhőket hagy ma itt,akikben csak eső lakik.Kell is majd az ernyőladik,utcától a nagy tópartig,mert a dézsa majd ránk borul,a csipp-csepp lotty hajunkba hull.
Ám mi köszöntünk Téged Ősz,akkor is, ha sírva jössz!Majd felvidulsz a szélfüttytől,s egy-két játszi árnytrükktől.
Jó, hogy itt vagy már Ködapó!Csendkarodba pihen Földanyó,míg Te levélpaplant varrsz neki,ő dérnek ágyát megveti.
Isten hozott színfestő Ősz!Potyog-potyog a páraszösz,orrunkra ül, lábat lóbál,ha nem az ablakon lófrál.
Irul-pirul a sok falomb,szemét lehunyja most a domb,álmos sóhajjal szendereg,virág, málna és meggysereg.
Üdvözlégy Ősz, hűvös táltos!Tőled tüsszög falu és város.Mégis ámul-bámul Rajtad,olyan tarka teremtmény vagy.
Varázs-szél
Kincsem, jöjj csak! Hallod ezt a nótát?
meg-meginog ha torokból énekel,lombok selyemszoknyája illen-billen,ha csendül szájáról a szép zene.Látod, most meg a dombokon pihen,
szuszog picit, mert fújta egész éjjel,de hamar az erejére is tér,s majd labdázik apró falevéllel.Övé a kék homlokú végtelenség,
nicsak, mint a pók, megmász hegyet-völgyet,nincs hely, hová őkelme el ne jutna!Suttognak néki kertben sziromhölgyek,a patakok meg iramával futnak.
Ám, de mit tud még? Elmesélje anya?Cirógatni is képes puha keze,vagy betakargat, mint könnyű paplan,ezer világtitkot megles a szeme.
Nyáron lágyan simogatja arcocskád,megcsókolja pirult szaladgálásod,eltrillázva fecske-vidám hangocskád,még vállára dőlnek virágágyások.
Ez a szél egy nagy nagy, ősi varázsló,Aladdin szőnyegként röppent magával,az est is elbóbiskol meseszavától,mig Te álmot bújsz szeretetem karjában.
Eső-dal
Litty meg lotty, jó sár-ragacs,
Litty meg lotty, nagy zivatar,dolgos öntözőkanna,erdőt mezőt kitakar,most nincsen több fénymanna.
Liccs és loccs, jön a zápor,hull az ezüstvarázs,csak a szél olyan bátor,hogy nem félti kobakját!
Liccs és loccs, itt a hideg!Prüsszüg és tüsszög a táj,szórják a homálylisztet,mint levelüket a fák.
Álomba mesélő
Gyere csak kincsem, nézd ott fent az eget!
Most éppen bodri pulikat terelget,
majd azután fehér krétát vesz elő,
és már kész is a csipke-veret felhő!
Később feltöri az aranyfény-tojást,
belőle kilottyan a gömbölyke Nap,
közben lúdtollal mázolgat kék óceánt,
a fátyolfelleg így finom tajtékhab.
Látod, hogy pirul orcája az estnek?
Kertjében érnek a fekete szedrek,
csillagszempillák meg mind felrebbennek,
s a házak ablakán titkon belesnek.
Nézd, izmos karjaik megnőttek a fáknak!
Léggömbbé változott a méz-sárga Hold,
és óriásokká növődtek a házak,
sok utcalámpa csupán szeplőcske, folt.
Nyuszit, és sünit rajzolnak az árnyak,
és az éjsugarak lágy angyalszárnyak!
Betakarnak Téged, úgy körülzárnak,
miként szeretetkarjai anyácskának...
Hát simulj fészekmelegségbe, közel,
álmok tündemosolya legyen szíveden,
ahogy gyöngéd dajkálásom átölel,
s Te elszuszogsz puha, vánkoscsöndben.
Nyár röppentő
Szervusz te lepkenyár,
tarka színed hova száll?
Orcád hajnalt nem pirul,
vidám kedved elcsitul.
Seje haj, te virágnyár,
Téged most az ágyad vár?
Szirompaplan alá bújsz?
Melegséghez onnan jutsz?
Hova sietsz szöszke nyár?
Harmatselymed szakad már.
Beleröppen a szélbe,
ködöt szipogó éjbe.
Kedves kicsi, napos nyár,
Hagyd itt fényed mosolyát!
Szürke esőpocsolyán,
legyen könnyű szivárvány!
Hát Szervusz, te hétszín nyár,
Veled szunnyad a határ.
Álomföldre úgy reppenj,
csillagsugárrá cseppenj!
Ott majd mindig lássalak,
két szemembe zárjalak.
Én itt várlak jövőre,
gólyalábún tetőnkre.
Hát repülj kedves fecskenyár,
fészked lesz ha visszatérsz,
s földalol a zsongó rét.
Újabb magocska :)