Gyermekszívvel
Kislány vagyok
Fényharmatként derengnek föl a csillagok,
Kislány vagyok, tenyeremben esőgyöngy.Kertünk megannyi lombzöngéje itt zenél...miközben hűst lehel a kihunyó nyárparázs,záporszagú ősz nyiló ezüstvirágaután...Majd csüngök, pozsgás alma a fán,jó anyám szaván, úgy nézek a világra.Kislány vagyok. Oly jó ez most igy! Szárnyon...Hajnali légnek érzem pillanatait,és az otthon békés utcáit járom,hol annyi-annyi emlék-karácsony lakik.
Mindig Vasárnap
Anyu, én csak azt szeretném, hogy legyen
Anyu, én csak azt szeretném, legyen örökvasárnap! Olyan szelid nyugalomBenned, mikor nem a padlót söpröd.
Lehessünk együtt égbe szálló luftballon!Két búgócsiga, mely csilingve pörög,két meztelen talp a nyári udvaron,
mely szélbe kacagva önfeledt szalad.Anyu, én csak azt szeretném, öleljmindig vasárnapin, amikor szavadszivedből dobogva szól, nem felnőttes
épp odanézve a muszáj-vasalásból.Anyu, én csak arra vágyom, játszunk mindigcsak a szeretet fontos vasárnapot!Mikor törődésed szivemre simit,
úgy gondtalan. Apu, én csak azt szeretném,legyen mindig vasárnap. Gyere, ésheveredj le a földre ide mellém!
A dolog-sietéseket most ne féld!Legyek én könnyű a válladon! Fejemöledben, és szádról iródjanak a mesék.
Apu, én csak azt kérem, legyen mindigvasárnap! Hol te tanulsz gyermek lennivelem! Legyen minden nap csak egy picita közös idő tisztán csak gyermeki!
Egyszer, réges régen
Egyszer, réges régen, emlékké tűnt vidéken,
Egyszer, réges régen, egy kis patak partján,ringatózott a viz jámbor lélekhangján,tücskök húzták neki a gyermekkor dalát,nem szennyezte árnyéksár e pillanatok havát.Sóhajai madárszárnnyá váltak, és nemtörte meg szabadságuk semmi sem,hiszen, mikor a falu hidján állott,angyalokkal szállta körül a világot...
Egyszer, réges régen, lágy dombok ölében,elhitte, hogy az Édesanya, az mindig,a csönd lombú fáknak erős tövébennem fért közel hozzá a szó : csak a sirig...Bringa-lábon szaladta estig az utcát,majd hazapihent úgy jó modorún, szépen,hol szülői kéz adott rá szeretetpizsamát,hogy ha felnő, újra álmodhassa e meséket.
Legyél...
Tudod, ha a pillangócsönd hozzám száll,
Olyan erős vállon tartasz Apu, engem,felnézni jó Reád, Te vagy az egem,s látod? Éjek csillagfénye igy szemem.
Kérnem sem kell, mikor Angyal-földre elmegyAnyu, legyél szeretet, mely fogja kezemtovább, a tenyér, mi gyógyitja sebem.
Épitsd magad a házzá, mi kaput nyit!Valósulj érzéssé, ami az otthon!Templommá, hol élni melegit : a hit.
Képzeld, nekem nem kell se csoki, se bonbon.Az a levél vagy mit a Mikulásnak irtbennem a mindig fohászba súgott álom.
Bibliámban vagy, mint Isten, és a Szentek.A felnőttnek ezeket, csak hazudnámma...hisz csak vágymesék. De szivem gyermek,örökké várja, hogy legyen Apukám.
Csak szeress
Csenddel is beszélsz nekem, és oly tisztán
hallom, amit kicsi szived kiván... :
" Csak szeress anya, ha dorgálnod kéne,
akkor is jusson szeretet-kenyérke!
Hisz úgy jámborodom, követve téged,
örülve, mikor lépteim nézed.
Vigaszért bújok táruló karodba,
figyelmet vágyom ragyogni arcodban,
hogy fogja kezem, mig felfedezek,
és a világóceánon evezgetek.
Csak szeress anya, úgy tanits meg engem,
könnyet botlásért ne kelljen nyelnem!
A horzsolások úgyis fájnak nekem,
akkor is, ha nem látni őket bennem.
Olyan sok lehet, amit nem tudok még.
Számomra ezért Te vagy határ és Ég!
Élni csak úgy birok a felnövésben,
hogyha egész lényeddel szeretsz engem.
Szemed mesekönyve gyermekségnek,
s otthona a biztonság melegének..."
Szüksége nincs a kérésnek, én kincsem,
hiszen szeretetemnek Te vagy a Minden.