Gyermekszívvel

Steel•  2018. február 27. 08:21

Anya, mesélj!



Nézlek. Csillag-szárnyú madár a szemed,
mezőnyi százszorszép sarjul épp Benned,
és mint szélbe szálló sziromszívverés,
rebbenve súgja nekem: Anya, most mesélj!

Anya mesélj! Hogyan vártál engem rég?
Én voltam neked a napfény-álmú Ég?
Ugye rügyszülő márciusként hordoztál?
Szél-ének voltam, mit mosolygón dúdoltál?

Voltam e benned májusi áramlás?
Jég alól sóhajtó folyóáradás?
Ugye úgy öleltél, mint föld a magot?
Miközben adtál lélegző esőt és Napot.

Igen Anya, tudom, hogy így volt ez.
Csak ez a világ, tudom nem tartana meg.
Ág-tenyerű melegedben megbújók,
itt nincsenek rajtam létezés-súlyok.

S majd egy nap fecskeszívdal leszek én is,
a szárnyak, miket adsz, a felhő-túlt elérik.
De ne félj, anya! Akár az őszi csöndek,
nyugodni vágyaim mindig Hozzád jönnek.

Vállad marad álmaim legpuhább vánkosa,
lélegzésed enyémnek Mária-jászola.
Tudd meg Anya, szíved ölelése bennem, örök,
mindent mi vagyok, és leszek, most köszönök.


Steel•  2018. február 14. 17:04

Fogadj el

Sok a súly válladon tudom, világ,

s kevés benned a nyíló hóvirág.

Mégis részeddé tett engem az Isten,

bár nehezen lelem a helyem itt lenn.


Nekem minden más, csillagok közt kósza fény,

üstökös-magány, valahogy ez lettem én.

De százszorszép-mező az én világom,

tündérszívű, és nem halandó álom.


Nehéz olvasmány a lelkem talán, neked,

de tedd a sajátodra kicsit kezed!

Autista-csöndemben ott a tavasz,

még ha benn is rekedők az értett szavak.


Rejtély vagyok szerinted, titkos galaxis,

alszik bennem a Hold és még a Nap is,

nem nézel rám, hogy a kelő hajnalt lásd,

a mindent világoló parázsragyogást.


Én figyelek rád, egészed kutatom,

míg haladok saját árnyékutamon.

Látom madaraid szél-lelkű szépét,

égboltod csodás fecsketollú kékjét,


meghallgatom mit súg a reggeli fuvallat,

míg a hóvarázslatok elém hullanak.

Kitekintek magamból oda, ahol

nem szívesen látnak, ahol arcon


csak anyám ajkával érint a szeretet,

hol idegenként néznek rám az emberek.

Látom milyen félve tekintesz te rám,

nem úgy, mint a fülembe suttogó fák.


Ők mesét mondanak, és szívem hallják,

némaságom átölelik, nem taszítják.

Tudom nehéz, én mégis arra kérlek,

vedd észre, én is vagyok, teremtve élek.


S nem kell, hogy a tenyereden emelj fel,

csak lásd, gyermek vagyok, benned növök, fogadj el!



( minden autista gyermekért)

Steel•  2017. október 18. 22:39

Ahol senki nem lát

Túl a hajnali óperencián, percek

porcelán peremén, hol elcsillan a  Nap,
felhő-lelkű még bennem a jelen,
és minden gondolat pici színpamacs.
Mezőszívű, tarka álmok az éjek,
csillagkaticák fénypöttyét én festem,
gólya lábú vággyal az égig érek,
az összes holnap üveggolyó nekem,



és mind Kolombusz kedvűn szerte gurul.
Mindent mosollyal maszatolok össze,
a sokat látás tüskelánca lehull,
madarak szabadsága vesz ölbe.
Az éj hold szemű bagoly, vállamra száll,
míg  árnyak hófehérke haját fésülöm,
és októberi Monet lesz a táj.
Itt a bánat ördögkörét nem szédülöm,




fehér ingbe gombol a pára ujja,
és szénaillattal hímezi körbe,
a szél meg régi gyermekdalaim fújja.
Itt kisimul minden tér-idő görbe,
alkonysugarak kötik lambada szoknyám,
és lombvirágokból köt csokrot Anyám,
majd ahol senki nem lát, csak a halál,
újra hagyom, hogy felnőjön a mám.


Steel•  2017. február 25. 20:21

Szunnyadozó

 Szenderedik már a fény,
fűben sok kis bogárlény.
Pilledezik fa és bokor,
kő rejtekén szél sem kotor.
Bágyadt arccal néz a Nap,
ásítja az árnyakat.
Elfekszik a felhőkék,
fészket bújnak a fecskék.
Darázs-dongás elfárad,
virággal már nem játszhat,
szirom-szemét hunyja az is,
kicsit sóhajt, alig hallik.
Dajka-karral jő a csend,
álom-ágyat vet itt bent,
őriz majd a csillaglány,
szunnyadj szívem anyácskán!

Steel•  2017. február 23. 07:31

Nézd, hogy játszik!

Nézd, hogy játszik most a hajnal,

napsugárkát fest egy angyal,
csillag-léggömb messze elszáll,
őrája most a végtelen vár.

Nézd, hogy játszik, fut az éj,
elkergeti őt a fény,
odalent a fák alatt,
katonásdi bogárhad.

Nézd, hogy játszik a felhő!
Vele repül a szellő,
bábjátékot játszanak,
bújtatják az árnyakat.

Nézd, hogy játszik az eső!
Csilingel, mint halk csengő,
virágszirmon tanyázik,
sárból gyúrja almáit.

Nézd, hogy játszik az este!
Álmot fest a szemekre,
szivárványon túlra visz,
szívednek ad minden színt.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom