Szilveszteri cicabál

Mennyi buktató, intézkedés, huzavona, vita a bankkal a hitel miatt, veszekedés a kőművesekkel, de felejtsük el az egészet, mert végre felépült a megálmodott családi ház és még a tél beállta előtt be is lehet költözni. Meg is kellene ünnepelni, hiszen ilyen egyszer van egy életben, de egyelőre hagyjuk, talán Szilveszterre rendbe jövünk valahogy, kipihenjük az izgalmakat, belakjuk annyira a házat, hogy vendéget is fogadhassunk. De kit is?
A sokat szidott panelban csupa fiatal pár lakott, szilveszterkor lakásról lakásra jártak, mindig együtt ünnepelt az egész ház. Csupa ismerős, hiszen a szolgálati lakások lakói a hétköznapjaikat is szinte együtt töltötték. Egy éjszaka az évből, mikor mindenki barát, mindenki vidám és elfelejti az évközben ki-kirobbanó feszültségeket, a vékony falakon áthallatszó zajokat, kopácsolást, az éjszaka felsíró gyerekhangot vagy éppen a csiklandott asszonyi kacajokat. A rosszul záró ablakokon át a szomszéd konyhákból a vasárnapi rántott szelet, vagy odakozmált pörkölt szagát hozta a huzat… De hol van az már! Felejtsük el!
Itt a kisváros szélén jó a levegő és tavasszal már virágok is lesznek a kertben.

A szomszédokat meg lehetne hívni szilveszterre, – itt gyorsan megy az ismerkedés– de a baloldali család Pestre ment a gyerekekhez, jobbról meg egy 90 éves néni lakik– Teruska – az öt macskájával. Ő már nem éjszakázik. Hétkor tejet önt a cicáknak, kiengedi őket, – fogjanak egeret– aztán bezár minden ablakot, ajtót, – már a tv-t se nézi, inkább lefekszik a régi pehelypárnái, takarói alá, ne kelljen fűteni a szobát.
Talán mégis valamelyik szomszéd, a régi panelből…
– Kovács Pistiék! Úgyis tartozunk nekik egy meghívással. Náluk voltunk Katalint ünnepelni. Micsoda jópofa a Pisti – dőlnek belőle a poénok– és a felesége is nagyon aranyos! Magukkal hozhatnák a kislányukat, már nagyocska, egyszer egy évben fennmaradhat hajnalig.
– Nem kell nagy cécó. Pezsgő, egy tál gyümölcsbólé…
– Malac?
– Drága, helyette hat szelet bőrös karaj, meg egy bébi-pulyka. Ilyenkor akciós. Karácsonykor úgyse vettünk.
– Karácsonyfa se volt, csak egy fenyőág az illata miatt.

Karácsony…A vacsora is a hagyományok nevében folyt. Igen. Mézbe mártották a diót, almát, fokhagymát, ahogy az anyóstól látta, aztán borleves, meg mákos-tészta, a férje kedvéért, mert ez gyerekkori emlék. Éjfélkor kinyitották az ablakot, hogy hallják a távoli harangszót. Így is szép volt…
Ezen a környéken karácsonyra az egész utcát kivilágították, még az öreg Teruska néni is kiakasztott valami füzért régi karácsonyfaégőkből, csak ez az új ház volt kopasz. Na, majd most!
– Amit megspóroltunk a karácsonyon, azt most be lehet dobni. Hadd lássák Kovácsék, hogy már nem vagyunk panel-prolik. De azért az egy éjszakáért nem kell sokat beinvesztálni a dekorációra.

Fényvisszaverő matricákat raktak az ablakokra, négylevelű lóherét, malacot, patkót, kéményseprőt, mindent a boldog új év jegyében. Hát elég giccses lett, de az arra járó gyerekek megbámulták. Az is valami!A szobát szerpentinnel, léggömbökkel aggatták tele.

A konyhából bejött a sülő pulyka illata.
 – Nincs itthon légfrissítő! Még nyitva vannak az üzletek. Gyorsan… és akkor, amit még elfelejtettünk.
– Éjfél után virslit főzhetnénk, ha már mindenhol elfogyott, akkor egy kiló debrecenit vegyél – igaz, hogy drágább, de jobb is – és mustárt, meg ecetes tormát… Siess vele, mert mindjárt jönnek a vendégek.

Nyolckor már ott álltak készen, illatosan, a férj frissen borotválkozva.

Akkor szólalt meg a telefon.
– Ne haragudjatok, hogy csak most szólunk. Évike hirtelen belázasodott. Igazán sajnáljuk…
– Jobbulást Évinek! Boldog Újévet és…

Döbbenten néztek egymásra.
– Na persze, biztos hazudik a bestia! A többiekkel akarnak mulatni a panelban... Ahhoz ki se kell öltözni…
– Azért mi jól fogjuk magunkat érezni nélkülük is…
– Nem kell Kovács hülye vicceit hallgatni egész este…
– Meg a hájas Kovácsné fogyókúrás receptjeit…

Bekapcsolták a tv-t. Az asszony behordta a tálakat.
Éjfélkor ünnepélyesen koccintottak a pezsgővel. Kintről behallatszott a petárdák durrogása.

– A debrecenit ne főzzük meg, ne vedd ki a hűtőből, jó lesz valamelyik nap babfőzelékre.
– A pulykát se sütöttem volna meg, ha tudom, hogy kettesben maradunk…
– Jó lesz holnap reggelire, meg ebédre. Hidegre kell tenni, így ahogy van.
– Nem fér a hűtőbe. Kiviszem a teraszra, fagyos az éjszaka. Nem lesz semmi baja. Hideg pulykasült majonézzel. Ez lesz az újévi reggeli – ásított az asszony.
Mindketten hulla fáradtak voltak már, a készülődés, az izgalom, a csalódás és az ital minden erejüket felőrölte.
– Holnap. Majd holnap rendet csinálunk… Úgyse kell főzni, talán még holnapután se…

– Már tíz óra? Jól elaludtunk.
– Én egyszer felébredtem hajnalban. A macskák ricsajoztak az udvaron.
– Cicabál! Természetes hangok! Jobb, mint arra ébredni a panelban, hogy a szomszéd lehúzza a vizet a klotyón, vagy valamelyik
konyhai lefolyó gurgulázik.
– Mintha falun lennénk, éppen csak kakaskukorékolás nem volt napkeltekor!
– Hol az a majonézes micsoda, amit ígértél?

Az asszony csak úgy a pizsama fölé húzta fel a kabátját, hogy kilépjen a bejárat előtti beton placcra, amit terasznak becéztek.
Az ajtó nyikorgására ugrottak szét Teruska néni macskái a pulykás tál mellől. A legkisebb még próbált egyet harapni a töltelékből…
– A macskák! A vénasszony öt macskája…– sikoltozott az asszony.
– A pulykát?
– A gyönyörű, piros, ropogós bőrét, a fehér húsát szanaszét húzkodták a teraszon! Kidőlt a májas töltelék… Csupa zsír a környéke…
– Az istenit!
– Hiszen eddig is… mindig a teraszra pakoltam télen…
– Persze, a harmadik emeleten! – frottyant fel a férfi, de látva, hogy az asszony szája legörbül, és már kétségbeesetten zokog, abbahagyta a méltatlankodást és szelídebben folytatta – Semmi baj. Úgyis vendégeket vártunk. Jöttek. Látod kedves, jöttek a vendégek… Na, ne sírj! Cicavendégek voltak, cicabálban… Soha nagyobb bánat ne érjen! Tíz év múlva szép emlék lesz. Gyere, főzzük meg a debrecenit – mondta egy kis kényszeredett mosollyal és átölelte a feleségét.
– Boldog Újévet!