Sida blogja

Legendák egy honlap körül

ANNA & PÉTER

 

Egy internetes barátom írt, hogy egy közeli ismerőse Harmath Péter, aki könyvtáros Torontóban, erotikus témájú weblapot akar készíteni. Ehhez keres női partnert. Már neve is van a lapnak: Anna és Péter.

Azért szerepel az Anna név a címben, mert Kocsis Anna Péter barátnője, neki akar kedveskedni. Sajnos a hölgy nem tud verset írni, ezért nekem kellene őt helyettesítenem. Tetszett a felkérés, de nem akartam, hogy utólag bárki vitathassa, hogy én vagyok a szerző. Mivel akkoriban Sida néven publikáltam, az volt a feltételem, hogy Kocsis Ida Anna legyen a nevem a lapon, mert így legalább burkoltan szerepel a névben a velem kapcsolatos jelzés: sida Ebben megegyeztük.

Kértem, hogy küldjenek egy verset Harmath Pétertől, hogy valami fogalmam legyen róla, mik az elképzelései.

Küldtek.

Volt abban a versben minden, amit amúgy férfi-módra le lehet írni egy versben szaftos  magyaros szavakkal.

– Szó se lehet róla! Ilyeneket nem akarok és nem is tudok írni. Én egy szerelmes, finoman erotikus lapot képzeltem el.

Közben elkészült a weblap fejléce, és az első gyönyörű oldal, ahol a versek lesznek. A bal oszlopban Péteré, jobbján az enyémek… Mindketten engedtünk az eredeti elvárásokból és megszülethetett a Kocsis Ida Anna és Harmath Péter életéről és szerelméről szóló honlap.

Nem sokat tudtunk egymásról. Nem azért írtam álnéven, hogy azzal rontsam a hangulatot, hogy:

–     Kérem szépen, én már túl vagyok a hetvenen!

Péterről én is csak évek múlva tudtam meg, hogy még nálam is idősebb 4-5 évvel.

Azt hiszem jól játszottuk a szerelmes párt az Internet színpadán, annyira jól, hogy egy ifjú mindentudó azt kezdte terjeszteni, hogy tulajdonképpen házasok vagyunk! Gyorsan töröltettem a hírt, mert mindegyikünknek volt családja, párja.
Jó volt a lap visszhangja, egyre többen látogatták. Pétr regényt kezdett írni és folytatásokban közölte. Szinte minden fejezetben volt valami 16 éven felülieknek való, de soha többé nem használt útszéli kifejezéseket, sőt egyes jeleneteket szinte költői szépséggel írt le. Állandó olvasói voltak, akik alig várták a folytatást... és mégis. Péter váratlanul abbahagyta. Megszünt a weblap. Egy darabig még keresték...

 Nem tartott sokáig, de jó játék volt. Azt hiszem én rontottam el valamit, de Péter soha nem árulta el, hogy mit.  Úgy gondolom, hogy a versek miatt lett elege a közös munkából.

Lehet, hogy túl gyors volt a tempóm. Belejavítottam a verseibe. Ezért nem haragudott elfogadta a véleményem. Az utolsó időben türelmetlen lettem, nem tudtam kivárni a következő versét, hanem megírtam magam. Egyszer e-mailban elmesélt egy sztoryt.  Cseresznyéztek. A barátnője hátrakötötte a kezét a nyakkenővel és csak így ehetett a cseresznyéből. Én meg gyorsan írtam róla a verset, ami aztán az ő oldalára került fel. Ez volt a vers:

Öledben egy marék cseresznye

Nem festett még Cezanne sem
ilyen csendéletet!
Őledben rubinként ragyognak
a cseresznyeszemek.
Maradj még! Hadd csodáljam
e szép harmóniát!
Királyi, szép ajándék,
betölt egy délutánt.
Lobog a vágy, mely egyre sürgetőbb,
míg nyelvemmel öledből
a cseresznyét szedem.
Micsoda kéjes játék:
Édes gyümölcs... és édes szerelem.

Döbbenten láttam, hogy megváltozott a lap fejléce. Az én sávom változatlan, a sajátja összezsugorodott, mintha egy fejjel alacsonyabb lenne, és minden díszítést levett róla.  Pár hét mulva törölte az egész weblapot.

Most mindketten külön őrizzük a saját dokumentumainkat. Láttam az írásait egy almazöld vweblapon, de a versek száma nem szaporodik. Hol lehet Harmath Péter? Kerestem. Eltűnt. Ki tudja ki van a név mögött? Lehet, hogy ez is csak egy álnév volt, egy álarc és az álarc mögött nincs már senki...

Egy vers abból az időből, mikor még minden rendben volt: HOLDEZÜST ROMANTIKA