Sapa Brown versek

sapa78•  2021. április 3. 21:07

Vázlat egy kapcsolatra

Vázlat egy kapcsolatra




Tanulni kell még az ízt a szájnak

egy szó mitől édes vagy keserű, 

a hogyan tovább a folytatásban

egy akkord lesz végül, vagy zenemű. 



Tanulni kell kezelni a vágyat

egy csók után is, ha épp felhevít, 

ha magasra szökik fel a lázad, 

tudni emlékezni a kezdetig. 



Tanulni kell még az éjszakákat

eltölteni párban, vagy egyedül,

hogy ébredj fel társsal és magányban,

a reggel súlya, ha rád nehezül.



Tanulni kell megélni az álmot, 

nappal, ha kínoz, vagy úgy csalogat, 

tenni érte bármit, bármi áron, 

mélységig tudd majd hinni azokat. 



Tanulni kell, a szívnek a nyelvet

a másikat, hogy szeresd igazán, 

mitől lesz jobb és rosszabb a kedved, 

a kötés, ha szorosabb vagy lazább. 



Tanulni kell lehet folyton-folyvást

egészig azt, mi élet és halál, 

amit örökül kapsz, hogy add tovább 

annak, kit megszeretsz, ha rád talál. 

sapa78•  2021. április 2. 00:55

Hajnali fohász


Hajnali fohász



Földi Reményem, 

szeled vitorla, 

vágyam a fényed, 

lehet, kioltja?



Oldd fel, nagy Kékség, 

vad Szürkeségem, 

azt, ami érték, 

el ne ítéljem. 



Oltalmat adjon

végtisztességem, 

utat mutasson 

csillagködében.



Legyen a Minden, 

örök és enyém, 

amíg az Isten 

játssza a zeném.




/Legszentebb Kincsemnek!/


sapa78•  2021. március 2. 23:24

-N e b á n c s v i r á g -

- N e b á n c s v i r á g - 



Jó volna előbbre jutni, 

nem tisztem a hallgatás, 

ez a hely, akár a putri 

közönybe fúlt jajgatás. 



Tűnő év/szakokra festett

mocsok és gyász a világ, 

döghúson, akár a permet 

terem szép nebáncsvirág. 



Ez a nép tűr, aztán meg sír, 

dühöng és sarat dobál, 

tette csupán figyelmet bír:

utcára lép s nem tovább. 



Jó volna túlontúl futni

az értelem szűk fokán, 

ne legyen az élet lutri, 

emeld kezed és bokád. 



Most kéne előbbre menni, 

míg törpe az óriás, 

a Hazában otthon lenni:

- játszd el a dalt trombitás! 



Egyre kisebb már a ketrec, 

torlódik a hazugság, 

arcokon maszk, megy a kecmec:

- ezt tedd, azt ne ezután. 



De tényleg csak ennyi lenne, 

úgy mozogjunk, mint a báb? 

Népem, én nem leszek benne:

- legyen nyugodt éjszakád!



Nem lehet szájízünk fanyar

s rabságunk örök szekér,

merjen tenni, aki magyar, 

itt az ördög s nem henyél. 



Nem lehet, hogy itt a vége, 

nem hallom a harsonát, 

mégis én úgy veszem észre, 

mind a startvonalon áll.


sapa78•  2020. december 8. 18:59

Hazám

Hazám 



Én mindig csak tipródtam:

asztal alá, ha morzsa hullt, 

szegénységem bitoroltan

ujjaimra finomult,

mint a gyurma: lágy anyag,

belőle téged kaptalak, 

hazám, hazám Te szomorú, 

földed babérkoszorú. 



Én mindig úgy mozogtam,

ahogy az óra körbejár, 

feszült zsinóron pontosan 

lendült a kéz, s ment a láb, 

mint a szolga: néma rab, 

gyűrt szájízemben szürke hab,

hazám, hazám Te keserű,

néped felett keselyű. 



Én mindig csak úgy voltam,

mint fű a réten: lekaszált, 

vittek belőlem, lopkodtak,

annyit érsz, mit másnak szánsz;

mint izom rándulj, görnyedj,

s emelj az égig, ha könnyebb! 

hazám, hazám Te szenvedő, 

bölcső légy, ne temető. 


sapa78•  2020. október 4. 17:34

Lázadásban

Lázadásban 



Szívem teljes lázadásban, 

az utcán csönd és árulás van.

A sarki kocsmák félhomályban, 

szívem teljes lázadásban. 



Ürességtől kong a város, 

betontömbök börtöne káros. 

A szív az ésszel nem határos, 

ürességtől kong a város. 



Döng az élet, fáj, csikordul,

ki magába néz, az kifordul.

Éjre nap, napra éj, így kondul, 

döng az élet, fáj, csikordul.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom