Sapa Brown versek

Lila köd

Megtanultam, hogyan éljek:

megcsókolni szeretnélek.

Illat lenni, amint ragad

bőrödhöz a ruhadarab.

S íz a szádnak, mosolyodnak,

lila ködbe csomagollak.

Szép szavaktól erős legény,

félig gazdag, félig szegény.

Lágyult idő, puha anyag,

nem üresen kongó harang.

Ruhád dísze, selyme, fénye:

vibrálnék a messzeségbe.

Ami együtt, sose külön 

dereng majd át a küszöbön.

És az ágy, mi minket ringat, 

vigyáz ránk, míg meg nem virrad.

Lenni holnap csillag: ékes!

ki ma lelép, az a vétkes.

kis éji kert




most hallgatom
most jól susog
a csend ahogy
épp rám zuhog 






kis éji kert
a csillagok
a hold is telt
és itt vagyok






és két karod
én ringatom
az udvarod
az illatom

SAPA BROWN 

R i n g a t ó

Szív- hang, láng, dal, kép. 

Zúg tó, part, föld, ég. 

Ég arc, vágy, tűz, kéz. 

Old kéj, láz, hit, cél.

Csönd hull, száll, zeng, él. 

Száj szól, tűr, vár, véd. 

Öl ring, tart, áld, félt. 

Forr hús, csók, íz, vér.

VETÍTŐ

( nyolcsor a kedvesnek) 

Ujjbegyemnek hiányzó bőrdarab lettél,

időnként jajdulva, mélyen felhasadsz, 

mégis mintha nekem az örököm lennél,

úgy vetít elém sok megélt pillanat.

De jaj, nem bírok én tőled elszakadni,

erős zsinegen hord egyre az ideg.

magamban próbállak untalan tagadni:

új szirmot nem bont majd másnak a szíved.

Suttogó

Add a kezed a kezembe,
Tégy gazdaggá, tégy kedvemre.
Add a kezed a kezembe.

Az éj oly néma és sötét,
Csak bámuljuk a köntösét.
Az éj oly néma és sötét.

Repíts, emelj a magosba,
Feküdjünk a csillagokra.
Repíts, emelj a magosba.

Hitünk szerint kéne élned:
Lehetnél a feleségem.
Hitünk szerint kéne élned.

Add a kezed a kezembe,
Tégy gazdaggá, tégy kedvemre.
Add a kezed a kezembe.