Sapa Brown versek
sapa78• 2022. január 2. 19:48
-Ha én nem, akkor ki-
-Ha én nem, akkor ki-
Szédíti a nem tudom mi,a folyton-folyvást akarom,a ki, ha én nem, akkor kiüt majd lyukat a nagy falon.
Csíráztatja, Ő hatalmas,törpék közt is az óriás,mindenki más csak alantas,zengésben talmi krónikás.
Szédíti a mit tudom mi,a legyek más, mert akarom,a ki, ha én nem, akkor kimutatja, mi a hatalom.
sapa78• 2021. december 12. 16:40
-M o z d u l a t-
‐ M o z d u l a t ‐
Csak ülni tudok, állni nem. Egy ami biztos, ez az ok, hogy többet látnak bármiben, és él az is, mi nem mozog.
A maradás, hogy itt vagyok,a mozdulat, hogy nem megyek. Én fénylek, nem a csillagok,és éjjel is a Nap lebeg.
De ami látszik, csak a csont;A testből kirázott meleg. A gondolat, mit visszamond,-járnak a húsra a legyek.
A mozdulat, hogy maradok;A maradás, hogy mozdulok.
sapa78• 2021. december 5. 16:48
Visszhab
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Visszhab
Nézem a semmit, el, hogyan árad,
dadogás ontja ki a nagy számat.
Hiába érnek még messzeségek,
ha kezeink már össze sem érnek.
Gázolok egyre végig a húgyban,
bőröm alatt még ízletes hús van.
Csak ártó, mi árthat a világnak,
vírusa lett a szívnek a bánat.
Fürdetem némán magam e korban,
visszhabzik rám egy új holnap holtan.
sapa78• 2021. szeptember 8. 18:57
Ami más
Ami más
Hamuban sült ez a világ, itt annyi minden megesik, sírodból a gyom is kirágs már ünnepnapnak nevezik.
Nagyurak Ők és mindegyikokosabb is, ez nem vitás, ami az érdek, azt teszik, a népre vonnak rabigát.
De sok itt a komédiás! És bármi szerep jó nekik, amint jön a pénztárnyitás, kinek mi jut csak, azt lesik.
Az, ami több. Az, ami más. szemük ha ragyog: karikás.
sapa78• 2021. szeptember 6. 16:10
Kifordított valóságok
Kifordított valóságok
Fut a meder, fut a patak, az idő méri önmagát, dörrenésben felhő szakad,Isten szólítgat odaát.
Kifordított valóságok -a tükre tenger: érdes ég. Áthajlik a csillogáson:élek, mint mások. Magamért.
Mert a rútság itt úgy dagadkövérre is, hogy nem maradhited látni szépnek a jót.
Nem tart a két kar, nem emel, a boldogság csak eledelökölre hívni a valót.