Sapa Brown versek

Ez nem London 

Ez itt, ez nem London,

szemünk lóg a Holdon,

lábunk a Föld felett

csak lebeg és lebeg.

Azt mondják, ez otthon,

véredben feloldom,

ami méz és kalács,

a szívnek kalapács.

S eljátszunk a téren,

cirkusz itt az éden,

bohócnak tán érdem,

törpéktől nem kérdem.

Nézzük a kék eget:

rózsaszín fellegek,

ami szép, azt hiszed,

teszed, és elviszed.

Csak még egy kis ugrás,

a Nap remek munkás,

megcsillan szenny hátán,

fényében a Sátán.

Ez itt, ez nem London,

kiolvad a sorból

ispán és vármegye,

nehogy más elvegye.

Ez itt egy kis ország,

tollakból kimosták,

sok hegyét elhordta

több határszomszédja.

Van tenger: sártenger,

özönlik az ember,

tépázva, falazva

sorsát a magyarra.

S eljátszunk a téren,

cirkusz itt az éden,

bohócnak tán érdem,

törpéktől nem kérdem.

Nézzük a kék eget:

rózsaszín fellegek,

ami szép, azt hiszed,

teszed és elviszed.

Csak még egy kis ugrás,

a Nap remek munkás,

megcsillan szenny hátán,

fényében s Sátán.

Vagyunk és csak nézünk,

közöny a vendégünk,

tegnap és azután

nevet ránk oly bután.

Ez itt, ez nem London,

te vagy a porondon. 

Létednek nagy ura,

békédnek koldusa.

-M é g i s-

Valami ma elmúlt,

van, ami ma mégse,

fénye sötétbe bújt,

keze meg zsebébe...

Félbetört az egész,

félbetört a fél is,

a semmi kék egén

delel a Nap mégis.

Semmi lett a minden, 

minden lett a semmi,

hinni, csak én hittem:

-vele jó itt lenni.

Csurran rám az élet -

mézízű szép bánat,

kitart még a készlet:

közöny és alázat.

Amerre a Nap van 

Tegnapokra hagylak,

önmagadba nézve,

színezd ki magadnak 

lelked hófehérre!

Sürögsz-forogsz rendre,

amerre a Nap van,

s röppensz, mint a lepke

önfeledten, halkan.

Látod-e a felhőt:

a szürkét, a kéket?

És ahogy ma felnőtt 

közénk kerítésed?

Ködbe borul, ázik

szemem tükre, sarka,

nélküled mást lát itt:

a mező sem tarka.

Mosolygok rád balgán,

ahogy mással játszol,

nem is te vagy talán,

kivel szemem táncol...

Nézlek gyáván, bénán,

karcol lüktetésed,

feszül, szakad cérnám

hallva nevetésed.

Repkedj, keresd társad,

engem nem feledve,

vetik már az ágyad

könnyű szerelemre.

Kőszeg, 2023. február 6.

Új világ 




Tombolhat úgy a tenger,
miként most az ember
próbálja hatalmát,
elérni jutalmát?




Egy felhasadt rendszer,
épp változik ezredszer,
az új világ ma épül,
s az ördög beleszédül




Reng a föld, az új világ,
égbe száll sok vasbogár,
fullánkja szúr, mar, vág, tép:
Ukrajna, nézd, lángban ég!




Miként kel az ösztön,
ha meglazul a börtön
és bombák füstje árad?
-egy drón a tankra támad




Korbácsra vert láncon,
túl a meghajláson
szagot fog-e a béke 
úgy, mint kétezer éve?




Reng a föld, az új világ,
égbe száll sok vasbogár,
fullánkja szúr, mar, vág, tép:
Ukrajna, nézd, lángban ég!

Az Amazonas mentén

Föld. Fák. Rom.

Dísz. Csend. Lom. 

Bűz. Szenny. Lomb.

Hant. Sár. Domb.

Zöld. Nyár. Füst.

Víz. Nap. Üst.

Lét. Fojt. Lég. 

Fény. Árny. Vég.