Sapa Brown versek
VersNyugati szél
Nyugati szél
Cirógat a szél,
hegedül.
Vagyok az éjben
egyedül.
Dagad az égbolt,
feketül,
hasa a Földre
nehezül.
Holt gyomra korog
a földnek,
hamuval hamut
elfödnek.
Tövis bök, kettő -
ítélet:
háború, béke
a rémed.
Gőgös uraság
uralma:
nyugati szél fúj
nyugatra.
Hazád, ha kivet
utadra,
ne ugasd magad
kutatva!
Ostoroz az ég,
fenyeget,
ember az éjben
megreked.
Összetört tükör
a szemed,
csatát vív benned
istened.
Lila köd
Lila köd
Megtanultam, hogyan éljek:
megcsókolni szeretnélek.
Illat lenni, amint ragad
bőrödhöz a ruhadarab.
S íz a szádnak, mosolyodnak,
lila ködbe csomagollak.
Szép szavaktól erős legény,
félig gazdag, félig szegény.
Lágyult idő, puha anyag,
nem üresen kongó harang.
Ruhád dísze, selyme, fénye:
vibrálnék a messzeségbe.
Ami együtt, sose külön
dereng majd át a küszöbön.
És az ágy, mi minket ringat,
vigyáz ránk, míg meg nem virrad.
Lenni holnap csillag: ékes!
ki ma lelép, az a vétkes.
Én nem tudom
Én nem tudom
Én nem tudom, mi bántotta meg
az éjjelt, hogy ilyen hűvös,
velem a szoba elszendereg,
s a csillár is, hogy itt ülök.
És nem tudom, mi riaszt jobban,
a nappal, vagy a rút sötét?
De magányom, mint árnyék moccan,
s falakat húz, emel körém.
És mitől félti tőlem mását
a szőke Hold, hogy nem köszön?
Ma rám se veti finom báját,
s a Göncöl tűnő fényözön...
Senki se árva
Senki se árva
Fénylik a nappal: kis kerek asztal,
megtelt az udvar gyerekzsivajjal.
Pattog a labda: napsárga neon,
árnyékot görget a szürke beton.
Játszani megáll, leül az idő,
senki se látja, nem érti, ki ő.
Nótámra gyújtok, a pad nehezül,
jó ez az érzés így, nem egyedül.
Szép ez a lárma: senki se árva.
Mindenki itt van, mindnek van párja.
Jönni ne jöjjön még ma az álom,
fülembe némán ne muzsikáljon!
Siklik az éjjel: vad, görbe-sötét,
csöndekből szabja rám rút köntösét.
-M é g i s-
-M é g i s-
Valami ma elmúlt,
van, ami ma mégse,
fénye sötétbe bújt,
keze meg zsebébe...
Félbetört az egész,
félbetört a fél is,
a semmi kék egén
delel a Nap mégis.
Semmi lett a minden,
minden lett a semmi,
hinni, csak én hittem:
-vele jó itt lenni.
Csurran rám az élet -
mézízű szép bánat,
kitart még a készlet:
közöny és alázat.