Rob3rt78 blogja

Tiszta lélekként jöttem a világra,
Nem volt múlt mi kísért,
Nem volt vágy mi hajt,
Nem fertőzött meg az élet,
Nem váltam eretnekké,
Ki megtagadja a csodát,
Nem üdvözöltem a magányt, régi szeretőként.

Most ez, mind vagyok. 
Egy kifacsart torz lélek.
S a Magány, a legszebb nőm,
a legjobb szeretőm,
aki éjjelente az ágyamba kísér.
Ölelő karjaiban, hajtom álomra fejem,
gyengéden ölelve,
rémálmokat suttog fülembe.

Eretnek vagyok, hitetlen,
a csodák tagadója,
A reményt üldöztetem,
Oroszlánok elé vetem, 
S hagyom, hogy gladiátorként küzdjön,
Porba hullva, vérét igya fel a szomjas föld,
S ha életben marad, ha nem egy hamis próféta,
aki csak mérgét köpi a világra,
Akkor talán, majd újra hiszek. 

Bizonytalan a mozdulatom,
Óvatos léptekkel botorkálok a sötétben,
Világtalan tekintettel, meredek a semmibe.

Nem kapcsolok lámpát, miért tenném?
Hogy lássam, csak egy árnyék vagyok?
S csak szellemként létezem?

Sötét van, karosszékembe vetem magam,
Csend telepszik a szobára, kihalt minden,
Házam, elmém kriptája, fogva tart,

Szép lassan átszűrődik egy apró zaj,
az óra zakatol: tikk-takk, elüti a múltat,
peregnek a percek, űzik az órákat,

Egy halk "Hahó" pereg le ajkamról,
Bízva abban, hogy egyszer egy gyengéd női hang válaszol,
Ölelő karjával átkarol,

De csak Én vagyok, s a könyörtelen óra,
mely üldözi életem megmaradt idejét,
S csak a sötétség ölel, s nem egy angyali lény,

Az utcai lámpa fénye betör ablakomon,
visszaverődik szobám faláról, tombol, 
ez nem az Ő helye, egy kriptában fogoly,

Öreg kutyám csahol az ablak alatt,
a kerítésen halkan belopakodik a nesz,
Ugatja a nyugtalan lelkeket,

S csak csendben merengek,
S már csak a lelkem, mondja, hogy "Hahó"
Bízva abban, hogy talán egyszer valaki válaszol. 

A feledés ködébe léptem,
Feledni jöttem a múltat e helyre, 
de közben engem feledtek.

Nem egy kényszer szülte tisztesség
ami vezérel, mint a legtöbb léhűtőt, 
kifordult torz önképünk, ezt hagyjuk örökül,

Esőcseppek mossák át elmém alvó utcáját,
Csend honol, mint a kihalt temetőben,
Éji szél lohol, elűzött szellemem után

Éber rémálmokat hesegetek,
Mint zümmögő legyeket,
Elfeledtek, mert a feledés ködébe lépve,
feledni jöttem ide, de magam feledtem,
S kik emlékeztek, már többé nem emlékeznek.
Ezt hagytam örökül, 
halvány lenyomatomat a világban.

Először 1996. IV. 23-án próbáltam az időt definiálni, majd 1996. IX. 3-án elkészítettem a javított és bővített változatát. S most itt a legújabb és még inkább kibővített változat Az idő mint létező és nem létező elmélete.

Először Pharmenidész fogalmazta meg a létezőt és nem létezőt, majd Gorgiász megírta a Létező és nem létező paródiáját.

Én még is Gorgiász: A nem létezőről… című művében leírt elméletét fogom felhasználni az Én elméletem bizonyítására.

Az időt a ma elfogadott nézet szerint, három részre oszthatjuk: múlt, jelen és jövő. Először azt bizonyítom be, hogy az idő nem létezik, utána azt hogy igenis létezik.

Kezdjük a jelennel:

A jelen nem létezik, mert mire valaki kimondaná a pontos időt, az már nem fedi a valót. A jövő sem létezhet, ami nincs kialakulva, az nem létezhet, mivel ha valami keletkezik, annak részesülni kell valamiféle fennállásban, ebben az esetben a jelen lenne az. De mivel a jelenre bebizonyítottam, hogy nem létezik, ezért a jövő sem létezik, mert a semmiből nem keletkezhet valami.

Gorgiász szavaival élve:

„Mivel a nem létező ugyanis nem képes arra, hogy bármit is létrehozzon, mert annak, ami bármit létrehoz, szükségképpen részesülnie kell valami fennállásban!” – Evvel bebizonyítottuk, hogy a jövő sem létező.

A múlt sem létező: mivel nincs, és ami nincs az nem is létezhet (létezik), mert ami nem létezik, annak nincs kezdete, vagyis, nem alakulhatott ki.

Vegyük a múltat és a jelent. Most a múlt lesz a jelen és a jelen meg a jövő. Így a jelen a múlt jövője. Mivel a múltban (jelen) nem alakulhatott ki a jelen (jövő), mivel a múlt (jelen) nincs, vagyis nem létezik, mivel a múlt most a jelen, és a jelenre már bebizonyítottuk, hogy nem létezik. Ezért a jelen (jövő) sem alakulhat ki, mivel a jelen a múlt jövője és egyszer már bebizonyítottam, hogy a jövő sem létező (lásd: a jövőnél leírtakat.). Ebből adódóan a jelen, a múlt, és a jövő sem létező.

Ha mégis meg akarjuk határozni az időt, akkor kétféleképpen határozhatnánk meg. (1.meghat)

Az időt képzeljük el mint egy sík, amely örök, nincs kezdete és nincs vége, egyszerűen van, de nem létezik. Ezen a síkon mi lehet a jelen, a jövő, és a múlt?

A jelen az idősík egy pontjának a megismerése. Ez a megismerés állandó mozgásban van és állandó sebességgel halad, változatlan irányban. A jövő a megismerésből adódó kérdések, és ismeretanyagok által generált, döntések. Mindig döntéseket hozunk és ezek következménye tulajdonképpen a jövő. A jövő állandóan változik s nem az idő (idősík). A múlt, az idősík egy adott pontjának a feldolgozott ismeretanyaga.

(2.meghatározás)

Az időnek kezdete és vége van. Az idő valamelyhez viszonyított dolog kezdetét és végét összekötő szakasz, amely egy síkon fekszik, és amely örök.

Koszár Róbert
1997. Budapest

A születésed előtt megvolt a lehetőséged arra, hogy bárkivé vállhas. A születéseddel belepasszíroztak a valóságba, s hogy kivé válsz az olyan mint a lottó ötös. Megpróbálod megjátszani az esélyeket, de ahhoz, hogy legalább egy 3-sod legyen, közel ezerszer kell megjátszanod a számaid. Az élet is hasonló ahhoz, hogy elfogadható életet biztosíts magadnak ezerszer kell próbálkoznod. Ahhoz, hogy az élet lottóján megüsd a főnyereményt, milliónyi próbálkozáson és milliónyi kudarcon keresztül vezet az út.

(2011.10.26)