Lélekbarlang

   Újdonság

Miután Ildit hazavitték, visszafelé  Kriszta nagyon szótlan volt. A szülők kezdtek gyanakodni,

vagy mégis valami rosszat csináltak, vagy beteg lesz, vagy valami nyugtalanítja.

Aztán amikor hazaértek, Márti néni mondta is…Bélám Neked azt hiszem semmi dolgod itt,

a konyhában a kisszekrényben találsz egy tányéron süteményt, a kancsóban kávét, menj

be a nagyszobába, kapcsold be a tvt és pihend ki a vezetés fáradalmait.

Persze, nem kellett kétszer sem mondani, a sütemény, a kávé és az édesapa sebesen

el is tünt.

Kislányom, pakoljunk ki előbb, vagy beszélgessünk, mert látom valami fúrj a az odaladat!

Honnan tudtad?

Anyád lennék, vagy mi a szösz? Na gyere, amíg a mókusok Etelkáéknál vannak,

csináljunk anyja-lánya programot.

Anya hogy lehet az, hogy Alíz néniék most fognak esküdni, és Ildi már a gyerekük.

Okos vagy, mindig is tudtam – mosolyodott el Márti néni.

Tudod, Csaba bácsinak volt már egy felesége aki sajnos meghalt, Ildi az ő gyerekük,

Alíz pedig úgy szereti mint a sajátját.

Köszönöm  anya – ölelte át Krisztina az édesanyját. 

Hirtelen vége is szakadt a beszélgetésnek, mert csengettek az ajtóban Zoli állt, karjában óvatosan

tartva a két kis gézengúzt. 

Segíts légy szíves Kriszta, tegyük a házba őket, biztosan jól elfáradtak. 

Márti néni, maradhatok kicsit még?

Zolikám, ne haragudj nem, mert még ki kell csomagolnunk, és Krisztinával megbeszélem

lassan kellene kicsit ismételni is.

Érdekes – nézett Zoli zavartan, anya pont ezt mondta az előbb…hogy lehet ez?

úgy lehet ez, hogy lassan itt az augusztus, és tudod utána szeptemberben kezdődik

az iskola.

Ha túl leszünk Alíz néniék esküvőjén, el kell kezdeni bevásárolni is…lassan véget ér a nyár.

Sajnos – mondta a két gyerek egyszerre.

Nem sajnos az – telik az idő – ideje van mindennek mondta Márti néni.

Minden jónak véget ér egyszer, ez  az utolsó hét is hamar elrepült. Szombaton délután

indultak a nyaralók haza, hogy még vasárnap rendezhessék a tennivalóikat, hiszen

hétfőn sokakat a munka várta. A visszaút másképpen alakult, Alíz és Csaba vitte haza

Krisztinát, Ildit és a két mókust. Etelkáéknak még valami elmaradt elintéznivalójuk

akadt a falujukban, így Márti néni és Béla bácsi kettesben egyedül autózhattak hazafelé.

Mikor elindultak, Béla bácsi azzal a csak neki szóló tekintettel nézett a feleségére:

Mit gondolsz, nem férne-e bele az útba egy ebéd abban az étteremben…

tudod melyikben?

Márti néni nézett maga elé, majd elmosolyodott…

Hát tudod, Kovács Béla, néha nagyon megtudsz lepni és ezt köszönöm Neked,

persze menjünk csak, úgyis ritkán van alkalmunk együtt tölteni az időt,

pedig számomra csak az évek múltak…nézett őszinte szeretettel a férjére…

tudom… nekem is…mosolygott szívmelengetően Béla.

Alízék és Mártiék majdnem egyidőben tértek haza. Márti  ragaszkodott hozzá, hogy még

együtt kávézzanak indulás előtt.  Megnyugodva  vette tudomásul hogy sem a lányok, sem a mókusok nem tettek semmi rosszat egész úton,  sőt felajánlotta Ildi ha engedik maradhat még játszani, majd ők hazaviszik. Alízék bele is egyeztek.  Ő nem vette észre, de Alíz látta, hogy Csaba lopva körbenéz 

a lakásban, és azt is észrevette, nagyon tetszik neki. Elköszönés után aztán nem bírta

magában tartani a látottakat:

Mondd Csaba, Te is szeretnél egy ilyen lakást magunknak?

Honnan tudod? – kérdezte meglepetten ő.

Megkérdezted, s mondtam leszek a feleséged, szép lassan már a ki nem mondott

szavaidat is megértem, persze láttam az érdeklődésedet.

Az én lakásom úgyis kicsi, és elég közel van a családomhoz, ha nem haragszol, úgy szeretném

hogy a sem a Tieidhez sem az enyéim hez ne lakjunk  túl közel, élhessünk csak egymásnak.

Csaba szeme könnyes lett e szavakra…sokáig nem is válaszolt!

És…úgyis szeretném, hogy egy ilyen lakótelepi lakást, de nem itt csak a közelben, Mártiék,

Etelkáék nagyon kedves barátaim, de kell a távolság.

Csaba erre végképp nem szólt egy szót sem csak megállította az autót és magához  ölelte-

     Új ismerősök

Másnap tízóra tájban meg is jelent a család Csilláéknál. Most már volt idő beszélgetni, Ildi, Kriszta,

Zoli és Peti a sportpályára ment, hogy ne unatkozzanak a felnőttek között, akik a kölcsönös bemutat-

kozások után kedélyes beszélgetésbe kezdtek.

Egyszer csak egy méltatlankodó hang hallatszott ki a teraszra…igen idő van mondta Csilla, a kisasszony éhes, az urakat hagyjuk beszélgetni, javaslom mi pedig vonuljuk befelé, úgyis lassan

ebédet is kell készíteni.  Persze Orsit is elbűvölte a baba szépsége, és ő is kicsit sértődött volt,

hogy nem dajkálhatja meg úgy Isten igazából. 

Felőlem, aztán ha folyton sír, mert nincs kézben beviszem ám hozzátok az étterembe –

dacolt Csilla kedvesen csipkelődve.

Elkészült az ebéd,  közben hazaértek a gyerekek is. Ebéd után aztán megbeszélték, a gyerekek

mennek megnézni délután a mókusokat, az apukák a sportpályára, és az édesanyák végre

kibeszélgethetik magukat.

Kellemes oldott légkörben folyt a társálgás, nagy egyetértésben, és végre előkerült az esküvő is.

A barátnők kérdezgették Alízt  nem kell-e esetleg  segíteni, persze főleg Márti néni ajánlotta fel

segítségét, de Alíz nem fogadta el, mert a rendezvényszervező mindent elintéz. A lakodalom

pedig étteremben lesz tartva.

Nem gondoltatok sátras esküvőre? – kérdezte kicsit rosszallóan Márti néni.

Dehogynem…dehogynem…de nincs a világnak akkora sátra…ahol elférnénk, családjaink

is nagyok, és nagyon sok ismerős is jelen lesz.

Hol fogtok lakni ?

Egyelőre nálam, aztán próbálunk összerakosgatni egy nagyobb lakótelepi lakásra valót.

Estére mindenki kellemesen elfáradt, de sok-sok közös élménnyel lettek gazdagabbak.

Hurrá, még egy hét Sopronban

Vasárnap este érkezett egy telefonhívás. Alíz tudakolta  a jövő heti terveket, mert

nekik sikerült  ellátni a teendőket, és egy hétre csatlakoznának a társasághoz.

Természetesen mindenki örült, hogy még  együtt lehetnek, mert aztán után a úgyis

sok lesz a feladat.  Érkezik augusztus  fontos eseménnyel, Alíz  és Csaba esküvője.

Hétfőn délután meg is érkezett a jegyespár, hatalmas meglepetést hoztak magukkal,

a mókusok még úgyis családjaikkal múlatták az időt néhány napig, így a gyerekeknek

is szólt a meghívás egy vacsorára az Aranymókusba. 

Ez pótolja az elmaradt eljegyzésünket – mondta a pár boldogan, és már

záporoztak volna is az esküvőre vonatkozó kérdések, ha Alíz nem veszi elejét 

mindjárt ennek. Erre még lesz idő, inkább Ti meséljetek a múlt hétről.  Az esküvő

körüli teendőket inkább mi barátnők vitatjuk meg, holnap délután.

Miért éppen holnap délután? – kiváncsiskodott  Béla.

Alíz összenézett Csillával, aki bólintott. 

Holnap délelőtt a gyermekeké a sportpálya és az uszoda, délután pedig

a felnőttek vehetnek részt különféle sportmérkőzéseken…de nem lehetett

befejezni a mondatot, mert kintről nagy fújtatás hallattszott…

na igen kérem és a mókusokkal mi lesz? se az a keresztelő semmi…?

Hát Te hogy kerülsz ide barátocskám…zsebben – szipogott Pimpi

Kulcsár néniék is idejöttek  vacsorázni, de még  valami dolguk volt, és megláttak

Titeket, aztán engem…és nem értették egy arra érdemes és igen tiszteletre méltó

mókus miért nem lehet jelen.

Mindenki nevetett…aztán Márti néni megkérte szépen a pincért, ne haragudjon

már meg, de hozzon ennek a tiszteletre méltó mókusnak egy nagy adag gesztenyepürét,

fájdalomdíjként. 

Hát nem szoktunk ide állatokat beengedni – ráncolta a homlokát a pincér, aztán

meglátta s persze felismerte Csillát, Csilla is őt

Gábor, Mészáros Gábor jól emlékszem?

Jól bizony!

De rég nem találkoztunk, mikor is?

Nem is tudom – mondta Csilla, elvégeztük a főiskolát, Te elköltöztél mi maradtunk,

de ezek szerint csak visszahúzott a szíved.

Pontosan, rájöttem nem való nekem ez a szakma, elkezdtem vendéglátást tanulni,

és milyen a véletlen ott ismerkedtem meg egy soproni lánnyal aki később a feleségem

lett.

Ismerem?

Persze nevetett erre már a pincér,

Általánosban egy évfolyamba jártatok, csak nem egy osztályba!

Ne kínozz már, hogy hívják?

Orsolya

Orsolya…Orsolya…az egész évfolyamban csak a Huszti Orsi volt az egyetlen ilyen nevű lány

nahát…és ő holdolgozik?

Na várj csak egy pillanatot !

Pár perc múlva egy kedves fiatalasszony hozta az édességet Pimpinek, Csilla tágra nyílt

szemmel figyelte…majd felkiáltott….Orsikám….

Csilla, Istenem, itt lakunk egy helyen és még egyszer sem futottunk össze.

Hát azért Sopron elég nagy város…az már igaz.

Most nem érünk rá, de mielőtt indultok, adok egy telefonszámot, találkozni kellene,

beszélgetni egy jót!

Így is történt, indulás előtt a fizetéskor Orsi hozta a telefonszámot, egyszer csak megállt, ránézett Péterre.

Te is olyan ismerős vagy!

Persze, Csillával jártam egy osztályba, és ő lett a feleségem.

Milyen kicsi a világ, várom a hívásotokat megbeszélünk valamit.

Várj csak – mondta Csilla elgondolkodva.

Holnap meddig dolgoztok?

Semeddig – nevetett Orsi – hosszú hétvégénk volt, holnap szabadnaposak vagyunk.

De jó – tudod melyik az utolsó utca a tölgyerdő mellett?

Persze, miért?

Mi ott lakunk, holnap délelőtt ha van kedvetek eljöhetnétek…

Kedvünk is van…és egy kb. ilyen idős lányunk is mint ő – mutatott Krisztára.

De jó – sóhajtott a lány, végre valakivel lehetne beszélgetni, ez a két fiú már olyan

unalmas…

Krisztina – szólt Márti néni szigorúan…Pimpinek szoktam mondani hogy feladom postán

Soporonba, de ha ilyen undok vagy, holnap délelőtt  megbeszélem apáddal mi menjünk

haza!

Bocsánat  Anya – mondta Kriszta elszontyolódva elnézést kérek.

Semmi baj, Ildi úgyis unatkozik egyedül, volt egy kedves barátnője az osztályban de ők

elköltöztek, és most ha dolgozunk egyedül van otthon.

Akkor holnap délelőtt találkozunk nálunk – mondta Csilla, szeretettel várunk Titeket!

      Egy hét mókusok nélkül

A meleg fogadtatás után, bár Pimpi megvolt lepődve, hogy az ő családját nem láthatta,

ám megértette, hogy a babának sokat kell aludni, és nagy hangzavarban nem tud, a két

mókus felkereste családjait. S bár egész héten nem nagyon találkoznak, de Márti néni

megígérte, amikor lehet kisétálnak Mókusfalvára.

Másnap a rendhagyó ünnepi ebéden, Csilláék hivatalosan is felkérték Márti nénit és Bélát

a keresztszülőségre, ők persze szívesen el is fogadták ezt. – De most aztán megyek, és megdajkálom a

keresztlányomat, mondta Márti néni.  Jaj, most jutott eszembe, annyira nézegettük, amikor itt voltunk, meg sem kérdeztük mi a neve,  mi lenne?  Tóth Csilla Márta. De ha sokáig dajkálod,

ide foglak költöztetni, mert én nem tudom örökké dajkálni,  mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Ó, bár lett volna valaki, aki tanácsot ad nekem annak idején, Krisztinával nagyon nehéz volt,

de ennyi év után talán mindegy is…nézett nagy-nagyszeretettel lányára, aki persze ott lábatlankodott körülöttük.

Kriszta, ha kigyönyörködted magad, Petivel és Zolival kimehetnél Mókusfalvára.

Muszááááj? – kérdezte a lány nyűgösen.

Muszáj, bizony, úgysem láttátok Pumpi családját sem, aztán majd mi is megyünk megnézni.

Márti néni és Csilla is kivonult a gyerekszobából, igaz ami igaz, Etelka kicsit meg is volt sértődve,

hogy őt nem hívták, de nem mutatta. Viszont Csilla sosem volt udvariatlan, őt is behívta babanézőbe.

A csöppség közben csendesen elaludt, ők pedig a nappaliba vonultak, egy kis traccspartira, míg Béla, András és Péter szokás szerint a nagyszobában váltotta meg a világot.

Márti néni szólalt meg először, úgy gondoltuk, nem hozunk külön ajándékot, Te mondd meg inkább,

mire lenne szüksége a picinek, aztán a keresztelő ajándék meglepetés lesz.

Csilla már szabadkozott volna, de Etelka szigorúan nézett rá, kedves anyuka, legyen szíves valamit nyilatkozni, mert különben tényleg megsértődök!

Jól van, jól van, nehogy vita legyen…lássuk csak, mondta mosolyogva, apróságok kellenek, ha gondoljátok, holnap elmehetünk bevásárolni.

Másnap ez meg is történt, aztán délután kisétáltak Mókusfalvára ők is, Pumpi boldogan dicsekedett,

kistestvére lesz neki is. Na ennek örömére holnap kirándulunk egy nagyot- mondta Márti néni.

Akkor a szomszédból kölcsönkérjük a furgont, abba kényelmesen elférünk valamennyien.

Rendben lesz, csinálunk egy csomó szendvicset, veszünk sok-sok mókuspociba való élelmet

is aztán indulás.

Senkinek sem volt ellenvetése, egyedül szokás szerint Béla morgott! Ejnye-ejnye, Neked soha semmi

nem tetszik, bármennyire is imádom őket, a templomba nem jöhetnek be a mókusok. Csütörtökön 

pénteken a mókusok kirándulnak együtt, mi pedig készülődünk.

Szombat a pihenésé, aztán vasárnap keresztvíz alá tartjuk ezt a szépséges kislányt.

Igazad van – sóhajtott Béla – mint mindig, de hát ezért is szeretlek.

Így van jól – mondták a többiek, akiknek persze tetszett így a heti program.