Lélekbarlang

Mamamaci40•  2021. január 31. 21:51

Pimpi mókus története 27. fejezet

Isten éltessen Krisztina!

Szombaton reggel csengettek Kovácséknál. Alíz jött Krisztináért, aki jócskán meglepődött,
miután meghallotta hogy azonnal el kell mennie Alíz nénivel a Plázába, valami új ruhát

megnézni, és vitték magukkal Pimpit is.
Márti néni felhívta Csilláékat, akik megnyugtatták, elindultak a mókusokkal együtt.
Majd Annához ment át, később Etelka csatlakozott hozzájuk, szépen feldíszítették a lakást.
Áthordták az ételeket, végül Márti néni szólt Béla bácsinak, indulhat a tortáért.
Alíz közben sms-t küldött, Krisztinának már mehetnékje van. Márti néni válaszolt, nyugod-
tan jöhetnek, minden rendben.
Hazaérve azonban Krisztina csak az üres lakásba lépett be, majdnem elsírta magát.
- Valami baj van kislányom? – kérdezte Alíz kedvesen.
- Anya mindig szokott szólni, ha elmegy! – kezdett sírni.
- Nem szokott átmenni Anna nénihez?
- Hát esetleg, talán – szipogott a kislány.
Bezárták a lakásajtót, és becsengettek Anna nénihez.
- Csókolom Anna néni, nem tetszett látni anyukámat?
- Nem láttam ma, de gyere ülj le a szobában, mindjárt hozok Neked egy pohár
- üdítőt.
Abban a pillanatban, ahogy Krisztina kinyitotta az ajtót…

MEGLEPETÉS - zengett a kórus. Krisztina pityeregni kezdett.
- Na de kérem – méltatlankodott édesanyja – hát egy 11 éves nagylány sír?
- De azt hittem…
- hogy szó nélkül elmegyek itthonról – nevetett Márti néni – de üljünk már le ebédelni,
- mert kihűl minden.
Ebéd után kezdődött csak az igazi ünneplés.
Mindenki felköszöntötte Krisztinát, aki izgatottan bontogatta ajándékait. Végül Pimpi
ugrott a karjába, mancsában egy csomagocska.
- Isten éltessen Krisztina – mondta a mókuska.
- Pimpi, ez micsoda? – hüledezett a lány.
- Pimpi – mondta a mókuska.
- Nem értem!
- Talán bontsd ki a csomagot kislányom – ajánlotta kajánkodva Márti néni.
- De aranyos – köszönöm szépen, mondta a lány és óvatosan megsimította Pimpi
- orra hegyét.
Mindenkinek mindent köszönök szépen, és nagyon-nagyon boldog vagyok!
- De vágjuk már fel a tortákat, és Pimpi sem marad ki a sorból – mondta Márti néni.
- Én? Persze! Fél éve hogy itt vagy velünk, ezért Te is kapsz egy kicsi ajándékot.
- Micsodát és miért?

Egy akkora marcipánmókust mint Te magad vagy, és azért mert nagyon szeretünk!


Mamamaci40•  2021. január 29. 20:37

Pimpi mókus története 26/2. fejezet

   Születésnapi készülődés 2.


Csütörtökön reggel, éppen mikor Márti néni fordult ki a kapun, éppen akkor pillantotta

meg az ismerős arcot.

  • Etelkám – tárta szét karjait, hogy megölelhesse rég látott barátnőjét, hány

  • éve is?

  • Nem tudom Mártikám! – könnyezett Etelka – lehet akkor nekem is fel kellett

  • volna költöznöm, de ki tudta, hogy válni fogok?

  • Elváltál? De hát…annyira szerettétek egymást!

  • Én is azt hittem…de vége, Andrással jól megvagyunk, Zoli is jó gyerek nagyon,.

  • Zoli a fiatok!

  • Igen! Mondta András, Nektek lányotok van Krisztina!

  • Igen…de…-hajtotta le Márti néni a fejét.

  • Mi a baj? Csak nem ez a baj? Béla fiút várt? Hihetetlen!

  • Igen az, hihetetlen, és sokszor borzasztó, ahogy viselkedik vele.

  • Nincs segítség? De sajnálom.

  • Van – mosolygott Márti néni. Kicsi mókusformája van, és Pimpinek hívják!

  • Legalább van Krisztának játszópajtása.

Megbeszélték, Márti néni megvárja Etelkát és barátnőjét a kapuban, és utána már

együtt mennek haza, kávéznak, beszélgetnek.

  • Úgyis itt fogunk lakni – nevetett boldogan Etelka.

  • Hála Égnek – mert, vannak barátnőim, majd mesélek róluk, csodaemberek,

  • de hát mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Hazaérkeztek, a vendégnek nagyon tetszett a lakás.

  • A mienk is ilyen lesz, ugye?

  • Igen, csak egy kicsit nagyobb!

Születtek a pillanatok, múltak percek, az emlékek odasettenkedtek köréjük. Közben

került kis házi készítésű teasütemény is, Etelka szeme könnybe lábadt, ahogy megkóstolta.

Ez még az a recept, amit drága édesanyám tanított nekünk. 

  • Igen, az bizony, én is nagyon szeretem, a család is. Örültem, amikor Béla szólt

  • tegnap, hogy találkozott Andrással. Nagyon jó, hogy itt vagytok, és szeretnélek

  • megkérni valamire, ha a barátnőd nem haragszik, holnap-holnapután segítened

  • kellene sütni-főzni.

  • Te készülsz valamire – mosolygott Etelka, várj csak már emlékszem, a lányod

  • születésnapja lesz mostanában!


    • Eltaláltad – nevetett Márti néni – most szombaton.

    • Jövök persze hogy jövök segíteni, minden meg van?


      • Csak az ünnepi ebéd menüjét nem tudom még pontosan.

      A délelőtt többi része a menü összeállításával telt. Márti néni hirtelen felkapta a fejét,

      már csak pár perc maradt. és indulnia kellett az iskolába, Krisztináért és Pimpiért.

    • Menjünk együtt – hiszen Zolinak is véget ér a tanítás – javasolta Etelka.

    Az iskola előtt meglepetés ért mindenkit, hiszen Zoli is abba az osztályba került.

  • Ez csodálatos – lelkendezett Kriszta – Ildikó után Zoli is az osztálytársam

  • lett már csak Peti hiányzik.

  • Hogyan is gondoltad édes lányom? Hétvégente utazzon fel Sopronból?

  • Nem is lenne rossz ötlet – kuncogott Kriszta – bár azt hiszem, nemsokára

  • megismeritek, mert hétvégén lesz a születésnapom és jönnek ők is.

  • Kovács Krisztina, mi szokott történni ha tudálékoskodsz? – nem emlékszel

  • rá? 

  • De igen, akkor neheztelsz rám, és valami rossz fog velem történni.

  • Ugye-ugye – dorgálta kedvesen édesanyja – majd Etelkához fordult.

  • Szerinted barátném, ennyi cserfes fiatalnak van együtt annyi esze, hogy

  • Pimpit elhozza az Állatneveldéből.

  • Hát…talán rájuk lehet bízni! Hárman vannak, az egyik jól lát, a másik jól hall,

  • a harmadik meg mindig ott van! – nevettek az édesanyák.

Krisztáék kicsit megsértődtek, de nem komolyan, szépen elmentek Pimpiért, s mire

hazaértek már az ajtó előtt megcsapta orrukat az ebéd finom illata.

  • Mi lehet ez? – kérdezte Ildi  Zolitól izgatottan.

  • Én tudjam – fakadt ki a fiú – Te vagy a lány.

Erre Pimpi kibújt Kriszta zsebéből, én tudom, én tudom, én tu….

  • Asztalossy Pimpacs, ha nem hagyod abba, én is tudom kinek kell szólni,

  • abban a pillanatban ahogy beérünk – nevetett Krisztina.

  • Hát ez aztán hogy már tényleg…….

  • ……mókustalanság – fejezte be Márti néni nevetve.

  • Jaj de aranyos mókus – lelkendezett Etelka – megsimogathatom?

  • Nem nagyon szereti, de azt hiszem belefog ugrani a karodba.

Úgyis lett, aztán leültek és neki láttak a finom ebédnek. Vége-hossza nem volt a szónak,

úgyhogy mire András és Béla is hazaérkezett, már zengett a folyosó a nevetéstől, és

csodafinom illat lopakodott ki a kulcslyukon.

  • Nem lesz baj, hogy én is jövök? – tudakolta András 

  • Nem hiszem, főleg hogy a nejed és a fiad is itt van – nevetett Béla.

Végül is kisebb ünnepség kerekedett, megbeszélték a költözködést is, aztán Andráséknak

indulni kellett haza. Másnap pedig az édesanyák nekifogtak a főzőcskézésnek.

Csütörtöki nap volt, délután Alíz telefonált, érdeklődött kell – e segítség.

  • Szia Alízkám! Holnap szívesen látlak, lesz kis meglepetés is.

Pénteken délelőtt megjelent Alíz, első pillanattól szimpatikus lett neki Etelka. 

Ideje volt megint megbeszélni a teendőket. Alíz felajánlotta szombaton délelőtt elviszi

Krisztinát a Plázába, hogy szépen el lehessen rendezni mindent.

Jól is jött a segítsége, mire indulni kellett az iskolába, minden tennivalóval végeztek.

Márti néni hozta haza a csapatot, Etelka közben Annával beszélte meg a részleteket,

mert elhatározták, az ő lakásukban tartják Krisztina születésnapját.

 

Mamamaci40•  2021. január 17. 21:40

Pimpi mókus története 26. fejezet

   26.  fejezet


                                               Születésnapi készülődés


Lassan elmúlt október is, hűvösebbre fordult az idő. Előkerültek a kabátok, sapkák, vastag

nadrágok. Egyik reggel Márti néni így szólt Pimpihez – gyere Rád adom a nadrágodat! –

Nadrág – nekem? – Neked bizony!

  • De hát, a nagy szép mókusfarkam el fog zsibbadni – lamentált Pimpi.

  • Nézz ide Te híres – hát miért van a Te nadrágodon hátul bélelt lyuk? – nevetett

  • Márti néni.

  • Tényleg – csodálkozott a mókuska – és milyen jó meleg, csak kár hogy a tetvéreimnek

  • nincs ilyenjük.

  • Nekik nem is kell, ha otthon laknál Neked sem kellene de nem akarom, hogy megfázz!

A mókus befészkelte magát Márti néni karjába – olyan vagy mintha az anyukám lennél –

Márti néni nagyon meghatódott ezen, ő is megszerette a szeleburdi kis jószágot.

  • Kérdezhetek valamit? 

  • Persze Pimpikém – Krisztinának mikor van a születésnapja?

Majd november elején, két hét múlva. Miért kérdezed? Ő is kap meglepetést? Persze!

  • De hát én mit tudok adni? majd a nevedben veszünk valamit!

  • Az nem jó! Valami jobbat! 

  • Megvan! Anna néni gyönyörűen rajzol, lerajzol Téged, a képet bekeretezzük 

  • és feltesszük a falra.

  • Az nagyon jó lesz! – Köszönöm szépen!

Ideje volt Krisztát is ébreszteni, Pimpi szavai elgondolkodtatták Márti nénit, tényleg,

lassan tervezgetni kell.  Elfuvarozta az iskolásokat, aztán amikor végzett a takarítással,

leült és tervezgetni kezdett.

Először Csillát hívta, gondolkodjanak el, fel tudnának-e jönni, beszéljék meg a mókusokkal

is. Barátnője természetesen igen készséges volt megint, és megígérte, két nap múlva 

jelentkezik.

Aztán Alíz kapta a következő hívást!

  • Alízkám, Márti vagyok, szia!


    • Szia Mártikám! Rég hallottalak! Jól vagytok?

    • Jól, és Ti, mi is?

    • Mondd, mikor érnél rá átjönni hozzánk?

    • Ma nem, mert fontos intézni valónk van Csabával, de holnap délelőtt?

    • Jó lesz nagyon!

    Elköszöntek egymástól, Márti néni magában tervezett tovább. Átlátogatott Annához,

    megbeszélte vele,  megtenné-e hogy Pimpit lerajzolja.

    Anna természetesen beleegyezett, csak az volt a kérdés, mikor menjen át úgy a mókus,

    hogy Krisztának ne legyen gyanús.

    De hamar megoldódott a probléma, még aznap délután.

  • Anya, ez az ötödik osztály már nagyon nehéz! – panaszkodott a kislány.

  • Okosabb lettél, több a feladat, mi a probléma? 

  • Azt mondta Kati néni, menjünk el a könyvtárba, és készítsünk kiselőadást

  • az adventi koszorú történetéről, de hát még csak november van!

  • Az első gyertyát mindig november végén gyújtjuk meg és az egyre közelebb

  • van – egyedül kell dolgozni vagy párban?

  • Párban! – hangzott a letört válasz

  • Andival? – igen – és nem értem…és…

  • Kovács Krisztina, mire tanítottunk mindig is?

  • Mindenkit szeretni kell, akármilyen is!

  • Akkor? Mi a probléma? Holnap kérdezd meg szépen ő mikor érne rá, és menjetek

  • el a könyvtárba, ha előbb készen van, nem probléma, vagy igen?

  • Nem, Anya!

Márti néni nem mutatta mennyire örül a hírnek, csak azt kell tudni, milyen napon mennek.

Másnap délutánra kiderült ez is, Andinak sok különórája van, ezért csak következő hétfő

délután ér rá.

Valamelyik délelőtt aztán Márti néni átment Annához, hogy neki jó-e a hétfő délután?

Megbeszélték, ahogy Krisztá elindul, Pimpi megy is át, hogy a kép elkészüljön időre.

Igazi zseni vagyok – állapította meg Márti néni magában – igaz ilyen baráti körrel nem is

nehéz.

Délelőtt Alízzal minden részletet kidolgoztak apróra. Megadta Kriszta méreteit, megmutatta

a ruháit, hogy milyen fazonra, milyen színvilágra gondolt. 

Ám kíváncsisága neki is határtalan volt!

  • Meglehet tudni mi volt az a nagyon fontos dolog tegnap? kérdezte hamiskásan

  • Persze! Bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz

  • Nagyon örülök – mondta Márti néni – és megölelte barátnőjét.

  • Lenne egy nagy-nagy kérésem  barátném – szólt Alíz komolyan – lennél-e az

  • esküvői tanúm?

Márti néni a meghatódottságtól nem is tudott percekig megszólalni.

  • Persze, és nagyon örülök neki! Mikorra tervezitek?

  • Csaba ötlete volt – nevetett a menyasszony, szilveszter napjára!

  • Igaza van, új év, új élet, új asszony, igaz is, milyen a viszonyod Ildikóval?

    • Nagyon szépen alakul – mosolygott Alíz

    Elbúcsúztak egymástól, mi is lenne velem, ha nem lenne két ilyen barátnőm?

    Még Etelka hiányzik nagyon, de hát ők ott maradtak a faluban, nem tehetek róla őt

    szeretem a legjobban, de az ember azzal érje be ami van neki, és ez sem kevés – mosolygott.

    Másnap Csilla telefonált, jövő hét végén, pénteken este érkeznek, ajándékostól, mókusostól,

    mindenestül.

    Hétfőn délután, míg Anna Pimpit rajzolta, vele is beszélgetett a születésnapról, de előtte

    megígértette Pimpivel, semmit nem mond Krisztinának.

    Annával átbeszélték a dolgokat, és arra jutottak, ajándék lesz, de a tortát még meg kell

    rendelni. 

  • Elintézem én azt szívesen – Te nem tudod, Teca néni a nagynéném, és neki cukrász

  • a szakmája, ma felhívom telefonon elmondom miről van szó, aztán holnap délelőtt

  • megbeszélheted vele a részleteket.

Ekkora szerencsét – gondolta Márti néni – már csak a főzést kell megoldani, étterembe nem

megyek.

Közben elkészült Pimpi rajza, aki igen meg volt döbbenve hogy tiszta fehér.

  • Butuskám! Most majd kiválasztom milyen színű festék illik a bundádhoz, és megfestem

  • a képet.

  • Jó, de nem akarok fehér maradni – nyafogott Pimpi.

  • Jól van, jól van gyere már Te mintás mókus, mert Kriszta hazaér közben.

Este egyeztettek Bélával a szervezésről.  Egyre többet segít nekem, gondolta Márti néni,

de jó hogy itt van Pimpi, vele változott a lány is, és látszik a párom is oldódik – mosolygott

kajánul, ne nevess ki oldalbordám – kacsintott a párja – ne felejtsd el néha én is tudok

olvasni a Te gondolataidban!

Szerencsére hogy csak néha – gondolta magában Márti néni – és Égre emelte tekintetét!!!

  • Még egy probléma van sajnos – kezdte – ennyi emberre sok lesz egyedül főznöm!

  • Ó én szamár, el is felejtettem, vagy csak nem akartam mondani? András hívott fel,

  • valami fontos szakmai dologban kérte segítségemet.

  • András? Csak nem…bár igaz lenne!

  • Bizony, Etelka barátnőd férje, és az én legjobb barátom!

  • Mi van velük? 

  • Nem sokat beszéltem vele, de tudom, hogy költözni akarnak – kuncogott Béla.

  • Ne játssz velem! – akkor azt is tudod hová!

  • Tudom bizony, majd Annáék lakásába, de csak december elején.

  • Mindent úgy kell belőled kihúzni harapófogóval – méltatlankodott Márti néni

  • Valakitől én is tanultam a titkolózást, nem gondolod?

  • S vajon mikor járnak erre?

  • Lássuk csak, holnap szerda, nem is mondtam, csak későn érek haza,

  • segítek nekik költözni, vannak barátaik a közelben, és a legfontosabb

  • holmikat holnap hozzák fel! Csütörtökön délelőtt Krisztina iskolája előtt

  • találkoztok majd!


  • Már nem voltak szavak, Márti néni csendesen pityeregni kezdett, nem gondolod, hogy

    minden dolognak a fele az enyém is? – mosolygott Béla –jó éjszakát!

Mamamaci40•  2021. január 14. 17:18

Örömmel tudatom

Bár hétvégéig nem lesz új rész, persze elfelejtve nincs, de holnap megyek írni... alá... munkaszerződést. 15 év után

újra dolgozni fogok, hetek kérdése, s most boldog fáradt vagyok. Ma már az üzemorvos is igent mondott. Örüljetek velem! S bocsánat a csúszásért! 

Mamamaci40•  2021. január 11. 21:50

Pimpi mókus története 25. fejezet

A mogyorófesztivál


Repültek a napok, csak az volt a kérdés, csütörtökön délután, vagy pénteken reggel tudnak-e
indulni. Szerda estére megoldódott ez is. Kiderült Alízék ráérnek, Béla bácsi persze morgott,
fáradt, hosszú az út, és miért nem Csilláék jönnek megint, addig-addig míg Márti néni meg
nem

elégelte.
- Na idefigyelj Kovács Béla – ha nem hagyod abba de azonnal a nyafogást, itthon
hagyunk!
- Ho…ho…hogy-hogy? – hüledezett a párja.
- Úgy-hogy! Létezik vonat is a világon, de Annának is van jogosítványa a testvérének
- autója, és biztosan szívesen levisz minket, Te meg maradhatsz itthon nyugodtan
egyedül.
- Hogy gondolod ezt? – hitetlenkedett még mindig Béla bácsi – nem értelek!
- Mi lesz szombaton? – kérdezte Márti néni könnyes szemekkel - gondolkodj el kérlek,
- és vacsora után majd megbeszéljük.

S valóban vacsora után, mikor már Kriszta és Pimpi elvonult, Márti néni megkérdezte párját,
eszébe jutott-e valami. Béla bácsi nem szólt csak némán magához ölelte feleségét, közben
könnyes lett a szeme. Sajnos ő nem tudta a szeretetét úgy kimutatni, ahogy szerette volna. De
a családját
nem adta volna oda semmiért sem. Márti néni megértette a ki nem mondott szavakat is, ezután
minden ment a maga útján tovább, csütörtök délután megérkeztek Alízék.
Végül aztán,
úgy döntöttek, hogy Béla bácsi és Csaba indul el az egyik autóval, ők viszik a holmikat, és
mivel
Alíz is tudott vezetni, ő, Márti néni, Kriszta, Ildikó és persze Pimpi a másik autóban utazik
Sopronba.
Este volt már mire odaértek minden gond nélkül.
Pénteken aztán Csilláék háza egész nap egy zajládához hasonlított, ugyanis megérkezett a
népes
mókus család is. Vége-hossza nem volt a sok megbeszélnivalónak.
Szombaton vette kezdetét igazán a Mogyorófesztivál. Ebéd után megnézték a programokat,
és este eljött a meglepetések ideje is. Csilláék bejelentették a kistestvér érkezését, mindenki
boldogan gratulált nekik.
Majd Márti néni közölte, az ifjúság és a mókusok maradnak itthon, ők pedig elmennek az
Aranymókusba vacsorázni.
- Béla még mindig nem jutott semmi az eszedbe…mit mondtál 15 évvel ezelőtt éppen
- ezen a napon?
- Ugyanazt amit Te is drágám – szólt szomorúan a párja – és szégyenkezem hogy el
- felejtettem, de talán mégsincs veszve semmi – az utolsó szavakat majdnem kiabálta
Mindenki értetlenül meredt rá. Ekkor kitárult a nagyszoba ajtaja, Peti két osztálytársa
hatalmas
virágkosarat hozott be. Márti néni szeméből potyogtak a könnyek, észrevett a kosár fülén
egy dobozkát.
- Béla…de megmondtam!
- Tudom, drágám, én meg meghallgattam – mosolygott elégedetten - de vedd le már
- azt a dobozkát, hadd lássa mindenki mi van benne.

Egy csodálatos karkötő került elő, ami apró szívecskékből állt. Márti néni pillanatokig szóhoz
sem
jutott.
- Elfelejtettem volna mondani, hogy Csabát én már régóta ismerem és tudom, hogy
- aranyműves az eredeti szakmája? Látszik öregszem!
Most Csaba lépett előre – Bélára nézett – ha már említetted drága barátom – akkor
megragadom
az alkalmat, és én pedig kinyitok egy kis dobozkát. Azzal egy pici piros bársony dobozból két
karikagyűrűt varázsolt elő.
- Igaz ugyan, az étteremben akartam, de hát itthon mégis családiasabb – azt hiszem
mond
- hatom így – jól érzem magam köztetek, és örülök hogy megismerhettelek Titeket,
- kivéve Bélát…akinek soha nem tudom eléggé meghálálni, hogy éppen Alízhoz
küldött, amikor inget szerettem volna vásárolni magamnak.
- S most ebben a pillanatban meg is kérem a kezét…ugye hozzám jössz feleségül?
Alíz megdöbbent, szíve mélyén vágyott rá, és szerette volna…szavai neki sem voltak, csak
némán
bólintott, felhúzták a gyűrűket.
Peti kajánul mosolygott – most én hívom be a két fiút, hozzák be a pezsgőspoharakat,
koccintsunk
az egészségünkre, mert attól félek hölgyeink már sosem fognak tudni beszélni. Erre kitört a
nevetés.
Jókedvűen szedelőzködtek, ám a gyerekek arcán szomorúság suhant át. Csilla szólt –
elfelejtettem
volna mondani? A két fiú itt maradhat, még jön néhány osztálytársa Petinek, s persze az
összes
mókus is itt lesz.
A vasárnap délelőtt a pihenésé lustálkodásé volt, délután családfők, gyerekek, mókusok mind
kivonultak a sportpályára.
A barátnők végre egyszer kibeszélgethették magukat. Csilla megkérte Alízt, hogy ha lenne
hozzá
ideje türelme, a pólyát, hálózsákot, párnát, takarót, babaszobába függönyt, és minden nagyobb
dolgot varrjon meg neki. Alíz boldogan egyezett bele, csak Márti néni csodálkozott kicsit –
Mártikám anyósomék nagyon messze élnek, édesanyám meghalt, testvérem nincs aki
segítsen.
Petinek is csak fiútestvére van, ő is az ország másik felében lakik.
Jó az Isten, Jót ád, hogy ahol család nincs, ad igaz barátokat.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom