Pimpi mókus története 61. fejezet

Minden jónak véget ér egyszer, ez  az utolsó hét is hamar elrepült. Szombaton délután

indultak a nyaralók haza, hogy még vasárnap rendezhessék a tennivalóikat, hiszen

hétfőn sokakat a munka várta. A visszaút másképpen alakult, Alíz és Csaba vitte haza

Krisztinát, Ildit és a két mókust. Etelkáéknak még valami elmaradt elintéznivalójuk

akadt a falujukban, így Márti néni és Béla bácsi kettesben egyedül autózhattak hazafelé.

Mikor elindultak, Béla bácsi azzal a csak neki szóló tekintettel nézett a feleségére:

Mit gondolsz, nem férne-e bele az útba egy ebéd abban az étteremben…

tudod melyikben?

Márti néni nézett maga elé, majd elmosolyodott…

Hát tudod, Kovács Béla, néha nagyon megtudsz lepni és ezt köszönöm Neked,

persze menjünk csak, úgyis ritkán van alkalmunk együtt tölteni az időt,

pedig számomra csak az évek múltak…nézett őszinte szeretettel a férjére…

tudom… nekem is…mosolygott szívmelengetően Béla.

Alízék és Mártiék majdnem egyidőben tértek haza. Márti  ragaszkodott hozzá, hogy még

együtt kávézzanak indulás előtt.  Megnyugodva  vette tudomásul hogy sem a lányok, sem a mókusok nem tettek semmi rosszat egész úton,  sőt felajánlotta Ildi ha engedik maradhat még játszani, majd ők hazaviszik. Alízék bele is egyeztek.  Ő nem vette észre, de Alíz látta, hogy Csaba lopva körbenéz 

a lakásban, és azt is észrevette, nagyon tetszik neki. Elköszönés után aztán nem bírta

magában tartani a látottakat:

Mondd Csaba, Te is szeretnél egy ilyen lakást magunknak?

Honnan tudod? – kérdezte meglepetten ő.

Megkérdezted, s mondtam leszek a feleséged, szép lassan már a ki nem mondott

szavaidat is megértem, persze láttam az érdeklődésedet.

Az én lakásom úgyis kicsi, és elég közel van a családomhoz, ha nem haragszol, úgy szeretném

hogy a sem a Tieidhez sem az enyéim hez ne lakjunk  túl közel, élhessünk csak egymásnak.

Csaba szeme könnyes lett e szavakra…sokáig nem is válaszolt!

És…úgyis szeretném, hogy egy ilyen lakótelepi lakást, de nem itt csak a közelben, Mártiék,

Etelkáék nagyon kedves barátaim, de kell a távolság.

Csaba erre végképp nem szólt egy szót sem csak megállította az autót és magához  ölelte-