Zegzugban rejlések

Érzem, reszket egész testem,
kéne már az újabb adag.
Delíriumosan fekszem,
vénám pattanásig dagad.

Irgalmazz meg nekem, kérlek,
adj magadból még, még többet!
Rabod lettem immár végleg,
lényed teljesen betölthet.

Légy a tűm, szorítom, tüzem!
Kábíts folyton és örökké,
mint folyékony kéjes mérgem,
míg már nem leszek majd többé...

Bőröd köntösévé lennék,

amibe szép lágyan bújsz,

szavaidra oly szót tennék,

amitől majd ellágyulsz.

Az érintésem vágynád,

a nap minden percében,

a hold tükrében hálnál,

szívem ringó ölében.

A csókom szomjad venné,

mégis ajkad tikkadna,

cserepesen remegné

az újat, s nem higgadna.

Illatom, mint levegőd

nélkülözni nem tudnád,

tele szívnád a tüdőd,

tenmagadban tartanád.

Szemem kék tengerében,

látnád a nyugvó vizet,

és benne hazatérvén,

hogy a világ szép….majd hiszed.

Kérlek állíts fel, s majd mint