Zegzugban rejlések

Szerelem
Paula.S.Tizzis•  2022. február 1. 19:08

Lehetne így is/Az én Pista bácsim és Marika nénim


Sok minden történt velük az elmúlt évtizedekben, rengeteg öröm, fájdalom, harcok, ünnepek, betegségek, bántások, megbocsájtások, gyerekek születtek, sokakat elvesztettek....

A legnagyobb örömük a gyerekeik, unokáik. Pár kedves szó, a velük töltött idő, törődés, figyelem irányukba, ez az, ami még élteti őket. Már megfáradt a testük, az idő nem volt kegyes, meggyötörte az egykor erős fizikumukat.  A reggelek nehezen indulnak, de mindig van mit tenni, mindig érdemes felkelni, mert van kiért, és mindig reménnyel a szívünkben kelnek, hogy ma is kapnak egy kis szeretet-morzsát. Nem, nem egész napos babusgatásra vágynak, csak arra a pár perc figyelemre, egy meleg ölelésre, egy jó szóra, őszinte érdeklődésre. 


Leginkább ketten vannak, bár a család egyik fele csak pár perce van tőlük, de sok a dolog ott is. De ők ott vannak egymásnak. Éjszaka, mikor vércukrot kell mérni Marika néninek, mert nincs jól, Pista bácsi figyel rá.  Mikor Pista bácsi a mellékhelyiségbe készül, Marika néni felkapcsolja a villanyt és szemével kíséri és várja vissza a kisöreget. Mennek az úton együtt, közösen. Készül az ebéd, Pista bácsi krumplit pucol, hagymát szel, Marika néni keze alá dolgozik. Együtt takarítanak. Marika néni rááll a székre, de valahogy megbillen minden, és ráesik Pista bácsira. Hahotáznak, nem tudnak felkelni egykönnyen, a sok nevetés, és az öregség is visszatartja őket. 


- Pista, nem tört el semmid? - kérdezi Marika néni nevetve

- Azt hiszem nem, és neked Marikám? 

- Szerintem nekem sem! - jön rá a kuncogó válasz


Így élnek ők ketten. Mikor egyik elhagyja a házat, elmegy fodrászhoz, orvoshoz, nem marad el a puszi a búcsúnál: "Vigyázz magadra! " - hangzik fel a halk sóhajtás.Ez nem puszta megszokás, rutin, nem, olyan ez a búcsú mindig, hogy nem tudom látlak-e még....nem tudom. Szeretlek, várlak, féltelek...minden benne, amire szó sincsen. 


Pista bácsi kemény fizikai munkát végzett egész életében, minden csontja rendellenesen állt, az ujjai, a térd kalácsa el volt csúszva, teljesen kiállt a térdéből, iszonyatos fájdalmakkal élt. Mindent megcsinált még így is, hegesztett, füvet nyírt, betonozott... 2 év a várólistán, aztán egyszer csak szóltak, megműtik. Szereztünk vért, mert ugye máshogy nem műtenek...meglett, megműtötték. Végig imádkoztuk. Marika néni egyedül maradt, az ő Pista bácsija nélkül. Aggódtam, hogy mi lesz velük, mi lesz Pista bácsival, Marika nénivel külön-külön. A műtét, az egyedüllét a rohadt covid....


Minden rendben volt. Marika néni itthon állt helyt, végig aggódott minden napot, Pista bácsi pedig a kórházban aggódott Marika néniért. Hazakerült a kisöreg. Eltelt pár nap, úgy tűnt minden rendben. Aztán Pista bácsi kapott egy hátsófalit.....szívinfarktus. Ilyen nincs. Marika néni volt vele otthon. Pánik, kapkodás, segítségkérés. A mentő jött. Azt mondták nem tudják sajnos, hogy megmarad-e Pista bácsi. Imádkoztunk rengeteget, nem tudom elképzelni, mi lenne egyikkel a másik nélkül. Pista bácsi megmaradt, bivalyerős!! Frissen műtött térdprotézissel, pár hetes szívinfartkussal, gyengén, sokkal gyengébben, mint előtte volt. 


Biztatom, jobb lesz Pista bácsi, idő kell neki, regenerálódni fog, legyen türelmes. Marika néni többször elmeséli végtelen szomorúsággal a szemében, hogy mi történt aznap Pista bácsival, hogy ő, azt hitte meghal, hogy ott vége....Látom a szemében a félelmet, ahogy újra és újra átéli. 


Több hét eltelt, megnőtt a kisöreg haja nagyon. A sok gond miatt nem volt idő, lehetőség fodrászhoz menni. Átmentem, hogy levágjam a haját. Levágtam szépen a legjobb tudásom szerint. 


- Pista, de jóképű lettél! Olyan fiatalos, hát mindjárt beléd szeretek! - mondja Marika néni

- Ugye Marikám!? - pirul el a kisöreg és hangosan nevetnek! Mit nevetnek, kuncognak, mint két gyerek. 


Rájuk nézek és érzem, amint a szemem átmelegszik a meghatottságtól, boldog vagyok, hogy láthatom, ismerhetem, és szerethetem őket. Én is erre vágyom, én is Marika néni akarok lenni és vágyom a Pista bácsimat..


Eszembe jut a sok fiatal, a sok válás (az enyém is), a sok csonka család (az enyém is), és arra gondolok, hogy nekik sem kellett volna feladni, mert ha a sok rosszon túl jut az ember, és képes megbocsátani a másiknak, képes kompromisszumokat kötni, és képes arra, hogy megjavítsa, ami rossz egy házasságban, akkor ilyen fantasztikus csodákban lehetne részük, ők is példák lehetnének,  mint az én Marika nénim és Pista bácsim... 

Paula.S.Tizzis•  2013. szeptember 30. 11:37

Áldott szerelem

Te megfogantál bennem egykoron,

cseppenként azóta is nősz velem,

sóhajom ül hév-dobbanásodon,

szívkamrám örök létezést terem.

 

Ahogy mécs fénye szobába reked,

úgy ragyogsz bennem,mint tiszta lélek,

átadom mind-rezdülésem neked,

és én... majd, a tieidből élek.