Zegzugban rejlések

Paula.S.Tizzis•  2021. március 2. 09:28

Az Egyetlen

Nem azért, mert csak Te maradtál nekem

nem azért szeretlek,

Te mindig itt voltál, s mint elásott csontot

úgy kapartál ki a hitetlen magamból, s

lettem egy húsos fazék a kezedben.

Mit fazék? Kutyának az, a legízesebb falat,

vagy lassan kihűlt szén, mely csiszolatlan

de kapkodnak utána a világban, Te nem,

Te nem válogatsz. Legyek rothadó csont,

kopott, rozsdás fazék,  fekete szén pince mélyén,

mindegy, a Te kezedben leszek igazán Te.

Törhetetlen tükröd, megmentő jel a világ végén,

Benned merítkezik, mind ki igaz, s te leszel

a sok világtalannak az egyetlen vigasz.

 

Az Egyetlen! 

Paula.S.Tizzis•  2021. február 28. 22:00

Mennyei vallomás

Isten szagú most minden,

a hajam, a ház , bőrömön érzem

,ahogy lépted a szobán suhan át.

Pihéid hófehérre mosnak,

s némán pihegek oltalmad alatt,

mi bűnöm volt, mind temetve maradt.

Szárnyaid alól kikukucskál egy lélek,

hamvadó tüzével, kapaszkodik Beléd

Veled-bújva semmitől sem félek,

végtagok nélkül is elkúsznék Feléd.

A vázában a virág, a Te illatodat ontja,

magamban hordozlak,- mint anyaméh

a csodád- a bennem rejlő alakod

testem büszkén öleli át…s kibontja.

Mégis te fonsz körbe, s ölelsz féltőn

,mint szerelmes, tenyeredben tartasz,

s én tétlenül „tűröm” hogy szeress,

szívem kuporogva hálát fogalmaz.

Néha fáj a tudat, hogy gyarló vagyok

és gyenge, mégis hogy szerethetsz TE?

 

Isten szagú most minden,

az erdő, a mező, a világ,

csak egyet tudok bizton,

szívem csak Téged Imád!

 

 

Szeretettel: Lányod

Paula.S.Tizzis•  2020. szeptember 3. 17:41

Ellopott távolság


Átölel szemed, a lelked

bújna belém, kezed becéz.

Becéz szüntelen, voltodban

s velem,becéz titkon, nélkülem.

Ajkad szólja a szívem, alkotunk

egyet, egy világot, szerelmet. 

Olyat, mit írás fel nem fedhet,

titkot, mit csak Isten sejthet. 

S lopunk tisztességgel távot,

hogy a közel velünk legyen.

Sóhajtunk egymásból édeset,

s a melegébe fújjuk a csendet.


Paula.S.Tizzis•  2019. november 8. 13:32

Hűtlen szavak

Sorokba fojtott bánat
emészt, látlak már régen,
másfele mész. 
Mentél mindig, 
szerelmem nem tartott meg, 
sem vissza, most szíved
a tested bűneit (talán) issza.
Az FOREVER íz, hiába
úszott vérfalunkon át, 
nem láttad a rendszerben,
a végzetes műhibát.
Most futnak a szavaid,
üresek nekem, jobban, 
mint valaha, szóljon hát 
neked a "Carpe diem" dala...
lalala

Paula.S.Tizzis•  2019. október 1. 09:52

Kellett volna...

Egy szív, mely csak ritmusomra figyel,
egy test, mely csak engem véd és ölel. 
Egy lélek, hová vackolhat az enyém, 
hol a munka nem bűn, hanem erény.
Kéz, mely Isten előtt fonódik össze,
szó, mely ne az ördögöt kövesse.
Ígéret, melyet igaz tett is követ,
út, mely csak is egymáshoz vezet.
Ima, mi a bűnöket tisztára mossa,
erő, mi a csábítást megtagadja.
A szerető családért végelen hála,
tükör, mely magad, magad elé tárja...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom