Zegzugban rejlések

Vallás
Paula.S.Tizzis•  2021. március 2. 09:28

Az Egyetlen

Nem azért, mert csak Te maradtál nekem

nem azért szeretlek,

Te mindig itt voltál, s mint elásott csontot

úgy kapartál ki a hitetlen magamból, s

lettem egy húsos fazék a kezedben.

Mit fazék? Kutyának az, a legízesebb falat,

vagy lassan kihűlt szén, mely csiszolatlan

de kapkodnak utána a világban, Te nem,

Te nem válogatsz. Legyek rothadó csont,

kopott, rozsdás fazék,  fekete szén pince mélyén,

mindegy, a Te kezedben leszek igazán Te.

Törhetetlen tükröd, megmentő jel a világ végén,

Benned merítkezik, mind ki igaz, s te leszel

a sok világtalannak az egyetlen vigasz.

 

Az Egyetlen! 

Paula.S.Tizzis•  2021. február 28. 22:00

Mennyei vallomás

Isten szagú most minden,

a hajam, a ház , bőrömön érzem

,ahogy lépted a szobán suhan át.

Pihéid hófehérre mosnak,

s némán pihegek oltalmad alatt,

mi bűnöm volt, mind temetve maradt.

Szárnyaid alól kikukucskál egy lélek,

hamvadó tüzével, kapaszkodik Beléd

Veled-bújva semmitől sem félek,

végtagok nélkül is elkúsznék Feléd.

A vázában a virág, a Te illatodat ontja,

magamban hordozlak,- mint anyaméh

a csodád- a bennem rejlő alakod

testem büszkén öleli át…s kibontja.

Mégis te fonsz körbe, s ölelsz féltőn

,mint szerelmes, tenyeredben tartasz,

s én tétlenül „tűröm” hogy szeress,

szívem kuporogva hálát fogalmaz.

Néha fáj a tudat, hogy gyarló vagyok

és gyenge, mégis hogy szerethetsz TE?

 

Isten szagú most minden,

az erdő, a mező, a világ,

csak egyet tudok bizton,

szívem csak Téged Imád!

 

 

Szeretettel: Lányod

Paula.S.Tizzis•  2018. május 15. 11:17

Hálaadás

Egyszerűen ott hagylak a falon lógva, 
szögre akasztva, harag nélkül,
mint tájképet, mely egykor örömre
fakasztott.
Nincs kedvem gyűrni az álmokat, 
morzsákra tépni valótlant, mi valósnak 
láttatott...
Nézlek magamban, s csodálom Istent 
- micsoda terv részei voltunk mi 
ketten ,-
s az elveszett időt, hogy szőtte 
szép lassan hálaadássá 
bennem.