Zegzugban rejlések

Személyes
Paula.S.Tizzis•  2020. szeptember 3. 17:41

Ellopott távolság


Átölel szemed, a lelked

bújna belém, kezed becéz.

Becéz szüntelen, voltodban

s velem,becéz titkon, nélkülem.

Ajkad szólja a szívem, alkotunk

egyet, egy világot, szerelmet. 

Olyat, mit írás fel nem fedhet,

titkot, mit csak Isten sejthet. 

S lopunk tisztességgel távot,

hogy a közel velünk legyen.

Sóhajtunk egymásból édeset,

s a melegébe fújjuk a csendet.


Paula.S.Tizzis•  2019. november 8. 13:32

Hűtlen szavak

Sorokba fojtott bánat
emészt, látlak már régen,
másfele mész. 
Mentél mindig, 
szerelmem nem tartott meg, 
sem vissza, most szíved
a tested bűneit (talán) issza.
Az FOREVER íz, hiába
úszott vérfalunkon át, 
nem láttad a rendszerben,
a végzetes műhibát.
Most futnak a szavaid,
üresek nekem, jobban, 
mint valaha, szóljon hát 
neked a "Carpe diem" dala...
lalala

Paula.S.Tizzis•  2019. szeptember 28. 22:45

Kéne

Valami megfoghatatlant kéne most tenni,
megszámlálhatatlan csillagot homlokokra szegni.
Friss levegőt festeni fűre, fára, égre,
másnak ásott vermet betemetni kéne.
Mosolyt csalni - száz másikkal öltve- ,
arra akit megcsalt az örömének őre.
Inni kéne sóhajt, szerelembe mártva,
a búsuló magányt így hagyni magára.
Adni kéne a nincsből, azt az apró keveset,
hadd lássa meg Isten az adakozó szíveket.
Szeretni kéne nagyon, semmit sem várva,
megbocsátani ,feledni, agapéban járva.

Paula.S.Tizzis•  2019. szeptember 19. 10:55

Az érzés fogságában (Iskolai feladat volt fiamnak)

Mikor először megláttalak,

különös érzés fogott el.

Szívem legmélyére zártalak,

vágytam, hogy te is észreveszel.



Teltek a napok, múltak a percek,

nélküled-idők nyomtak rám terhet.

Egy reggel szemem szemedre szegtem,

s megbűvölt a szerelem-permet.

A boldogság mértéke te lettél,

a fájó magánytól megmentettél,

mint még soha senki úgy szerettél,

és ezzel örök foglyoddá tettél. 


Szóval írjon szerelmes verset kérte a 8-as tanárnő a fiamat. Kis segítségggel megszületett a vers, mely írása közben sokat nevettünk, ami külön émény volt. 
Az utolsó verssor ez lett volna fiam alapötlete szerint: 


...mint még soha senki úgy szerettél,

 annyira szomorúan temettél. 



Erről nagy nehezen lebeszéltem :-)))

Paula.S.Tizzis•  2019. május 2. 15:28

Levél édesanyámnak

Édes! 

Kölcsönbe kaptalak Téged, 
mert Isten így gondolta ki,
a legjobbat akarta nekünk. 
Vitába szállhatnék Vele,
mint anyám egy gyermeke,
de csak tépődne a sebünk.
A lízingnek mindig ez vége,
megy, minden vissza a helyére.
Én maradtam, te a mennybe...
Jó lehet fentről mindent látni,
éveket, unokákat csodálni. 
Miért nem lentről teszed? 
Biztos nevetsz, járom az utad
jaj, még apu is olyan jól mulat!
Neked is úgy hiányzunk?
Tudod jó anya voltál nagyon, 
nem mondtam el...tudom.
Hamarosan találkozunk! 



Hiányzol...mindig...örökké!


Ölel, csókol szerető lányod! /majd odaát/ 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom