Zegzugban rejlések

Folyóvá duzzadt az emléked

az évek fénye alatt,

s a beszűrődő képek íze

édes-sós csepp maradt.

Néma vajúdás kíséri

a született nélküled-éveket

szívem rejtekébe az űr

anya alakot égetett…

/ Évek óta nélküle, de mindennap vele :-) /

Csillagod vezetett, te már hazaértél,

álmod őrizzük, pont ahogy minket kértél.

Csak a csend beszél tovább, a fájdalom felett,

a szél zúg, de a nap már nem nevet.

Járj szabadon a felhők között,

lelked kincse a mennybe költözött.

Madarak, ha szállnak, tán hozzád is találnak,

könnyeiket  viszik a sok jó barátnak.

Elbúcsúzunk, de te örökké ott leszel,

a szívünkben, a lelkünkhöz közel.