...amikor azt hiszed, nem történhet visszaesés

Komoyan, már könyvet tudnék írni arról, hogy milyen, amikor az ember nem ura a saját testének... lehet, egyszer fogok is. Rheumatoid artritis, közismertebb nevén: sokízületi gyulladás. Gyakorlatilag reumás vagyok huszonévesen....mint a vénasszonyok, hát nem csodás?! (Nem. Nagyon nem.) Megvan az, hogy reggel alig bírsz felkelni, mert jó esetben csak néhány, rossz esetben az összes ízületed üvölt és sikít minden mozdulatnál? Nincs? Örülj neki. Ha mégis, akkor adj egy pacsit. A mai modern nyugati orvoslás szerint, gyógyszert kellene rá szednem életem végéig vagy biológiai terápiára járnom, ahol injekciókat kapok ki tudja meddig, és miféle összetevőkből áll az a szer, aztán majd jönne a meglepetés.... ja, hogy közben tönkrement a májad meg a veséd? Mellékhatás....bocs, én kérek elnézést. Így vállalva a rizikót, még 4 évvel ezelőtt úgy döntöttem, nekem ez nem kell, így sosem fogok normális életet élni, már épp elég gyógszert vettem magamhoz, mióta ez az egész 15 éves korom óta fenn áll, elég volt. Hamarosan családot szeretnék, 26 évesen már ideje, és a gyógyszerek ehhez nem segítenek hozzá. Hallottam már olyat, hogy a terhesség kigyógyított valakit a rákból, mert annyira megváltozott a szervezet felépítése, hogy az öngyógyító folyamat szépen beindult. Örülnék, ha ez majd nálam is megtörténne, mert szörnyű érzés úgy ébredni, hogy a front vagy a túl hideg/meleg idő vagy egy stresszesebb időszak az ízületeidre nyomja rá a bélyegét és nem tudsz mit tenni ellene. Sántikálva, a fogadat szívva, mély levegőket véve mész munkába, nehezen veszed a lépcsőfokokat, mert instabilnak érzed magad és jobban rászorulsz a párodra, aki persze segít készséggel, de rossz érzés van benned, hogy felnőtt nő létedre, nem tudsz önállóan létezni a világban. Tudom, tudom... ez egy rosszabb időszak, lesz jobb, hisz eddig még nem maradtam így, de egy-egy ilyen időszak akkora pofon még mindig nekem. 11 év alatt már megszokhattam volna, nem? Öööö, nem. Ezt nem lehet, nem tudsz felkészülni a fájdalomra, amint elmúlik, az agyad elfelejti, és hacsak nem tudsz valami szerzetestől egy jó kis trükköt, a fájdalmat se tudod kizárni. Talán, ha 1 ponton fájna csak, akkor esetleg, de ez nem olyan.... minimum 3 helyen érzel fájdalmat (nálam inkább 5) és mind közepes erősséggel, egyszerre, élesen. Remélem ez segít a vajúdásnál, ha már másra nem jó egy ilyen tapasztalat. A kevdencem pedig a sajnálkozó tekintetek.... értem, hogy minden emberben elindul az empátia, de sajnos nem tud segíteni, hiába ad tanácsot, mondja el az ő praktikáit, gondolatait, én valószínű már az összeset kipróbáltam a 11 év alatt. Néhány segít, enyhíteni a fájdalmat, de mint tudjuk, ha csak kezeljük a tüneteket azzal még nem szüntettük meg a kiváltó okot. Sebaj, egyszer majd megvilágosodom vagy tényleg csoda történik az első gyermekem születésénél és végleg magam mögött hagyom ezt az egészet. Majd elmesélem azt is!