Sziszi blogja
éjjel.
Egész eddigi ( nagyon rövidke) életemben, arra vártam,hogy végre önmagam lehessek . Találjak egy olyan személyeket, akikkel megértjük egymást. Találtam.
Most már, tudom,hogy nem az együtt töltött időintervallum számít. Főleg akkor nem ha irigységben, elégedetlenségben és megértés nélkül történik.Mi van akkor ha az igazi éned tartottad vissza eddig , a szorongásba összecsomagolt embert. Az igazit. HA végre felbontod azt a rohadt csomagot, akkor kiszabadulsz. Mint amikor a halat áthelyezik az akváriumból egy medencébe. NEm megváltozik, hanem azzá válik akinek mindigis lennie kellett volna. A környezet alakítja a személyiségeket. Ha egy ikerpárt szétválasztunk, egyiket afrikában és a másikat Nevadáan neveljük...nem csak fizikailag de lelkileg is abszolút különbözőek lesznek. Mindenki arról beszél, ami fontos számára. Hogyha megveted a másik beszédét az érdekelt témájál, mert nem tetszik számodra akkor mért érdeekelne mást a te témád. Az egész egy nagy paradoxon lesz. Mint az autofanticide.Elmúlt
Bár, lehetne szép vége,
Már úgynincsen lényege.
Ha csend volt a téren,
Ha üres volt minden
Akkor tudtam, hogy vége.
Elmúlt s már nem fájhat
Elmúlt s nem lesz többé
Elmúlt s jó ez így.
Te
A fény megtörik az arcodon,
A fény túr bele a hajadba.
Lelked játszik a hangokon,
Miért is öntenéd szavakba?!
Én csak nézlek némán s hallgatom,
Hogyan lejt a hang az ajkadon.
Balázs meg Pilinszky
Mintha Pilinszky János, a költő, a mester , szóval Pilinszky azért írta volna az Anyám c.verset, hogy Szabó Balázs ,a másik mester, elénekelje azt. Így a szöveg Balázs hangszínében kiteljesedik, igazi értelmet és tartalmat kap. Erős és gyönyörűvé válik a szöveg , az üzenet amit hordoz, a gondolatok lengenek Balázs hangjában. Ők ketten olyan emberek akiket szívesen megismernél, leülnél velük meginni egy pohár teát vagy kávét és a párában beszélgetni. Teagőzbe mondani a gondolatokat, eltévedni a szemükben és hallgatni milyenek is szemtől szembe. Megfigyelni a kezeiken a kék inakban a vért, a kulccsontot a nyakuk alatt, ahogy a bőrük ráncolódik mosolygáskor vagy a módot ahogyan kiejtik a szavakat.
aha
Énis félek , vagyis nemtudom. Üres vagyok meg eltévedős. Gyönge, naív gyerek.