Sziszi blogja

Bár, lehetne szép vége,
Már úgynincsen lényege.
Ha csend volt a téren,
Ha üres volt minden
Akkor tudtam, hogy vége.
Elmúlt s már nem fájhat
Elmúlt s nem lesz többé
Elmúlt s jó ez így.

A fény megtörik az arcodon,
A fény túr bele a hajadba.
Lelked játszik a hangokon,
Miért is öntenéd szavakba?!

Én csak nézlek némán s hallgatom,
Hogyan lejt a hang az ajkadon.

Tudom,hogy ezt nem szabad most, nem lehet
Mégis mosolyod fogja körbe lelkemet.
A pillanat amikor a tekinteted
Dobbanásra szólítja a szívemet.

Figyelem a mosolyod,mindíg más,
Néha ábrándos, néha szomorkás.
Pupilládba merül tekintetem,
A nyári szellőt nem felejthetem.

Kezeinknek fonata , elszakadt
Közelséged illata, megmaradt.
Mikor feldereng a régi álom
Csak tartson soká , arra vágyom.

Azt tartják: nem a nyelv, de
A szem mond igazat.
Én hittem ezt, s hitemnek
Gyümölcse kárhozat.

Hittem szemének, amely
Azt mondá, hogy szeret...
Szégyeld magad, szégyeld, te
Könnyenhivő gyerek! - Petőfi

Én is hittem...hiszem most is. Nem kellett volna, nem kellene most sem .