Sziszi blogja

A fény megtörik az arcodon,
A fény túr bele a hajadba.
Lelked játszik a hangokon,
Miért is öntenéd szavakba?!

Én csak nézlek némán s hallgatom,
Hogyan lejt a hang az ajkadon.

Tudom,hogy ezt nem szabad most, nem lehet
Mégis mosolyod fogja körbe lelkemet.
A pillanat amikor a tekinteted
Dobbanásra szólítja a szívemet.

Figyelem a mosolyod,mindíg más,
Néha ábrándos, néha szomorkás.
Pupilládba merül tekintetem,
A nyári szellőt nem felejthetem.

Kezeinknek fonata , elszakadt
Közelséged illata, megmaradt.
Mikor feldereng a régi álom
Csak tartson soká , arra vágyom.

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...
Köszönöm azt, hogy ittvoltál velem, 
Csak ennyi volt az életem. 
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék: 
Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már, 
Kérlek, újra segíts nekem! 
Ha mégegyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél, 
Nélküled nem érezhetem. 
Kár,hogy úgysem kérdeznéd meg , mert nem beszélünk. Hallgatunk. Csend van.