Sziszi blogja

A szívem fekete gyere fess rá..Nem, nem vagyok szomorú, egyszerűen  nem érzek semmit. Az más. Ha az ember semmit sem érez, haragudni sem tud, üresen sírní mondjuk igen. Hajlamos  boldog lenni hiszen tinédzser kéremszépen. Ilyen korban csak boldog lehet az ember. Ugyan kérlek..mintha valami törvény lenne.

Mégis úgy teszel mintha tudnád mi rejtőzik a fejemben, azt próbálod mondani,hogy ismersz..s tudod ,hogy ami történt  fáj nekem. Áh ugyan van olyan aki 10 éve ismer és nem tud szinte semmit rólam. Szóval  nemfogom ezt megérteni.  De még szerencse,hogy a barátokat megtudjuk válogatni és nem kapjuk készen őket mint a rokonokat. Nagy szerencse.  Málna íze van ennek az egész dolognak. Egész nevetséges. 

Szeretem a fejemben az embereket az olvasott könyveim szereplőivel hasonlítgatni. Hamár olvasás..a Ne bántsátok a feketerigót  Harper Lee-től ,nagyon tanúlságos könyv, megéri elolvasni.  Olvastam a napokban...igazán tetszett. Most  Lovasi életrajzát olvasom..hát egyre jobban megszeretem őt --nemcsak azt amit csinál. Lévai Balázs nagyon jó munkát végzett. :)

Ha az ember használja az agyát az jó.. De tudod mikor kiborító? HA túlgondolsz valamit! Rohadt egy élethelyzet ez..megmarad pár szó, mondat..és akár többszörösen felnagyítod a negatív dolgokat. A fenébe.  Kikészít ez az egész.  

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...
Köszönöm azt, hogy ittvoltál velem, 
Csak ennyi volt az életem. 
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék: 
Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már, 
Kérlek, újra segíts nekem! 
Ha mégegyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél, 
Nélküled nem érezhetem. 
Kár,hogy úgysem kérdeznéd meg , mert nem beszélünk. Hallgatunk. Csend van.